Mielőtt megfejtenénk, miért, hogyan érhet véget egy hosszú barátság, és hogyan lehet felnőttként feldolgozni a végét, muszáj körülírnunk, mit is jelent a fogalom maga. Hanuderné Tamaska Tünde klinikai szakpszichológus segítségét kértük a témában.
A barátság a szakszerű definíció szerint egy szabad választáson alapuló, nem intézményesült kapcsolat, melynek legfőbb jellemzője az örömteli jelleg – vagyis semmilyen jogszabályi kerete nincs, mint például a házasságnak vagy a tanár-diák viszonyrendszernek. Ha azonban pontosabban szeretnénk definiálni a barátságot, azt is lényeges tudni, hogy mi nem tartozik bele: például a szexuális együttlét, a hosszú távú együttélés, a közös felelősségvállalás, a közös munkavégzés. Előfordulhat természetesen, hogy rövidebb ideig együtt dolgoznak a barátok, de ez többnyire nem a barátság jellemzője.
A barátság pozitív sajátossága, hogy a két fél ragaszkodik egymáshoz, megbízható szövetséget alkotnak, képesek megosztani a legbelsőbb gondolataikat, érzéseiket egymással, szeretik együtt eltölteni az időt, valamint kölcsönösen segítenek egymásnak. A felnőttek esetében különösen elengedhetetlen az intim, mély beszélgetés megléte, ugyanis ez hozza magával a kötődést. Egy barátság különböző elveken szerveződhet, de ami igazán jól működteti, az a hasonlóság: a megegyező életkor, társadalmi-gazdasági helyzet vagy a hasonló életszemlélet.
Egy jó barát mindig segít?
A barátban történő csalódás és vele együtt a barátság befejeződése is sokféleképpen bekövetkezhet. A legnagyobb törést általában mégis a segítségnyújtás elmaradása okozza, vagyis az, amikor valaki kér, de nem kap a másiktól segítséget, vagy épp nem olyat, amire számított.
Anna (42) így mesélt erről: „Addig nagyon könnyű jóbarátoknak lenni, míg semmi probléma nincs. Én meg a legjobb barátnőm már több mint húsz éve ismerjük egymást, átmulattuk az egyetemet, aztán a pesti életet is együtt nyomtuk, nem veszekedtünk soha. Aztán persze lett férj, család stb. Nekem meg egyszer beütött a krach, munkahely, házasság romokban, és a barátnőmet kértem meg az alatt a fél év alatt háromszor, hogy vigyázzon a két kislányomra pár órát. Emellett jó párszor felhívtam telefonon, mert ki voltam bukva.
Egyszer előállt azzal, hogy ő sokkal többet segít, és emiatt nincs egyensúlyban a barátságunk, és ha írnánk erről tétellistát, akkor látható lenne, mennyire elbillent a mérleg… Erről azt gondolom, hogy vezetheti meg összeadogathatja a tételeket, pontokat, ki mennyit és mikor segített, csak hátravan még kábé negyven év az életünkből, szóval jó lenne a legvégén átlagot vonni…
A szakember Anna problémájára reflektálva azt mondja, hogy leggyakrabban kétféle elv szerint fogják fel az emberek a barátságot. Vannak olyanok, akik csereelmélet alapján működtetik, vagyis egy belső számláló alapján tartják számon, hogy egyensúlyban van-e a barátság, ki mennyi mindent tett a másik emberért, és mennyit kapott vissza. És vannak olyanok is, aki altruista módon kezelik a barátságot: azért segítenek (anyagiakkal, szeretettel, odafigyeléssel), mert szeretik a másikat. „Ez a barátságot irányító két öntudatlan mechanizmus. Egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik. Azt kell látni és elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák. Döntő többségben az altruista típus egy hasonló altruista típusú személyt választ barátnak. Ha mégsem, akkor valószínűsíthetően bekövetkezik az, hogy a két ember elválik egymástól, tudniillik kiderül ez a különbözőség, és a barátság nem lesz fenntartható” – magyarázza a pszichológus.
Ha véget ér egy barátság, az ugyanolyan fájdalmas lehet, mint egy szakítás (Fotó: iStock)
Nem árt, ha tudjuk, kitől mit kérhetünk
A szakember hozzáteszi: kutatásokkal alátámasztott tény, hogy a segítségnyújtás esetében vannak bizonyos nemi és szociológiai sajátosságok. A nők szívesebben adnak érzelmi támogatást (ilyen például a beszélgetés és a vigasztalás), és a női szerepekhez kapcsolódó tevékenységek (például háztartási, gyermekgondozási feladatok) elvégzése által is jobban szeretnek segíteni. A férfiak esetében az alsó középosztályhoz és az annál alacsonyabb társadalmi osztályokhoz tartozók elsősorban az anyagi és a fizikai segítségnyújtást részesítik előnyben a barátság tekintetében, míg a felső középosztálybeli férfiak a kapcsolati hálójuk, az információ, a szellemi tudás megosztását tekintik elfogadható támogatásnak, amibe nem tartozik bele például a kölcsön adása. Bár logikusnak tűnhet az, hogy egy gazdag barátunktól kérjünk anyagi támogatást, könnyen előfordulhat, hogy csalódni fogunk. A szakember szerint sokat számít, ha tudjuk, hogy baj esetén kitől mit remélhetünk.
Gábor (36) például nem jó helyen kopogtatott: „Egyszer eléggé megszorultam anyagilag: elvesztettem a munkám, a nyakamon volt egy hitel, és az egyik gazdag barátomhoz fordultam egy kisebb kölcsönért – tényleg nem kell nagy pénzre gondolni. A lényeg, hogy nyilván nem okozott volna neki semmilyen problémát az összeg, amit kértem. Ő azonban azt mondta, hogy pénzzel nem szívesen rontja meg a több évtizedes remek viszonyunkat, de felhívja pár ismerősét munkaügyben, megmozgatja a szálakat. Ez nekem nem volt segítség, mivel épp sürgősen pénzre volt szükségem. Elkönyveltem magamban, hogy ha pénz kell, inkább kérek a csóróbb spanjaimtól.”
Nem szabad sajnálni az időt és az energiát
Egy konkrét csalódáson kívül a barátság végét okozhatja az is, ha az idők során a két ember megváltozik. Legtöbbször a személyiség, a temperamentum, a szemléletmód vagy az élethelyzethez való viszonyulás lesz másmilyen. Ezenkívül az eltávolodás is a barátság meglazulásához vezethet: főképp az évtizedek óta fennálló barátságokra igaz, hogy menet közben annyi minden alakul, hogy a kapcsolatot kizárólag a kötődés, az intimitás mélységének megőrzése tudja fenntartani. Ezért kell rendszeresen tenni a barátság megőrzéséért, pláne, mikor a munka és a családi teendők mellett szinte elszalad az idő. A szakember tanácsa az, hogy legyünk a barátság ápolásában kiváltképp tudatosak: „Ezt megtehetjük akár úgy is, hogy felírjuk a naptárunkba azt, hogy például minden hónap első péntekjén felhívom a barátom, barátnőm, hogy lefixálunk egy találkozót.”
Ági és Timi már jóval túl vannak a negyvenen, de a barátságuk töretlen. Elsőéves főiskolás korukban akadtak egymásra, azóta mindketten családot alapítottak, gyerekeket nevelnek, dolgoznak; mégsem sodorta el őket az élet egymástól: „Sokszor összevesztünk már, de hihetetlenül bízunk a másikban. Fel sem merül, hogy ne békülnénk ki, ezért minden kis sérelmet azonnal megbeszélünk. Plusz nem volt olyan periódusa az életünknek, amikor ne segítettünk volna a másiknak. Az volt talán egy keményebb időszak, amikor a gyerekek születtek, és emiatt kissé elvesztettük egymást. Azért, hogy ez ne történjen meg,
azt találtuk ki, hogy legyenek hagyományaink. Minden június második hétvégéjén elutazunk valahová csak mi, csajok; ugyanígy január legutolsó hetében is; egy hónapban egyszer, tizedeke környékén pedig beülünk valahová dumálni. Ezenfelül van november végén egy közös családi őszi hétvége, gyerekkel, férjjel és a többi baráttal is
– mesélik.
Egy ponton túl búcsút kell inteni a másiknak
Előfordul az is, hogy meg kell hozni a döntést: egy korszak véget ért, egy barátság lezárult. Érdemes ezt a folyamatot tudatosan kezelni.
A 33 éves Timinél az okozta a törést, hogy a legjobb barátnője, akivel már tizennégy éves koruktól ismerik egymást, nemcsak hogy nem segített, hanem még hazudott is neki: „Kiköltöztem külföldre a pasimmal, majd szakítottunk, én meg hazaérkeztem egy fillér nélkül, összetört szívvel, és gyorsan munkát meg albérletet kellett találnom. Ehhez persze kellett egy hely, ahol átmenetileg rendezhetem a soraim, míg nem találok valami melót.
A barátnőm, mielőtt még egyáltalán rákérdeztem volna, megírta a Messengeren, hogy nála nem lakhatok, ugyanis felújítják a lakását. Aztán kiderült, soha nem is volt szó lakásfelújításról… Bennem elpattant valami akkor – nem is kerestem többet.
Néha persze rágódok azon, hogy igazam volt-e…”
A sérelmek átlépéséhez mindkét félre szükség van (Fotó: iStock)
A klinikai pszichológus szerint egy barátságban jelentkező krízishelyzetnél nem azt kell latolgatni, hol az igazság: „Nem az a helyes hozzáállás, hogy kinek van igaza, kinek nem. Jobban bánunk magunkkal, ha lenyeljük a békát, hogy ami történt, az megtörtént, és az a valóság része. Mindenkinek joga van az érzelmeihez és a döntéshez, hogy akarja-e folytatni a barátságot. A sérelmek túllépéséhez viszont mindkét ember szükséges: mindkettőjüknek felelősséget kell vállalni a tetteiért. Ezenfelül fontos a jóvátétel, amellyel rendezni lehet mély megbántásokat is; persze abban az esetben, ha mindkét fél így akarja. Ha mindez nem megy, akkor inkább érdemes elengedni a másikat.”
A barátság meggyászolása
A barátság elemi része az életnek, és mint minden veszteséget, egy barátság végét is ajánlatos meggyászolni – ehhez kértünk pár hasznos tippet a szakembertől: „Először is, engedjük meg magunknak, hogy megéljük a negatív érzéseinket, és kérjünk támogatást a családtagoktól, barátoktól. Jó technika a barátnak írt fiktív levél is, amelyben megfogalmazzuk, hogy miért hiányzik majd a másik barátsága, illetve összegezzük a saját érzéseinket is. Akihez nem áll közel az írás, az választhatja a székmódszert: ilyenkor el kell képzelni, hogy az illető egy velünk szemben lévő széken ül, majd elmondjuk neki a barátsággal kapcsolatos gondolatainkat. A vizuálisan kreatívabb emberek számára hasznos, ha kirajzolják, kifestik magukból az érzelmeiket. Javasolt a time-line technika alkalmazása is. Ez esetben egy idővonalat kell húzni egy papíron, ahol a kezdőpont a barátság kezdetét; a végpont a végét jelzi. A kettő között fel lehet tüntetni a barátságot meghatározó dátumokat, illetőleg fel lehet rá jegyezni a jelentősebb eseményeket. A lényege ennek a metódusnak, hogy lássuk, volt eleje, közepe, vége a barátságnak, és el tudjuk magunkban raktározni a szép emlékeket.”