nlc.hu
Mindennapok
Baráttal szakítani pont olyan, mint a szerelemben

„A baráti kapcsolatok minősége sem faxon jön a mennyből” – Szakítottál már baráttal?

Barát az, aki állandóan kritizál? Vagy az, aki nem hajlandó felvenni a telefont, esetleg megszervezni egy találkozót? Miért van szükségünk barátokra, és milyen érzés szakítani velük?

A barátok elkísérnek minket egészen kicsi korunktól kezdve, már oviban is nagyon fontos az, hogy ki mellett ülünk az ebédnél, kivel labdázunk vagy melyik társunkkal osztjuk meg a féltve őrzött csokinkat. Ez az érzés aztán csak fokozódik, a barátok kamaszkorunkban, fiatal felnőttként az életünk középpontjába kerülnek, míg a családunk kicsit hátrébb tolódik a fontossági sorrendben. De csak azért, hogy aztán felnőttkorunkban megint átrendeződjenek a szerepek, és megtalálják benne azt a helyet a barátok, ahol egészséges egyensúlyt tudunk tartani családi és baráti viszonyok között. Persze ez csak elmélet, a gyakorlat ennél azért jóval bonyolultabb. Két nő mesélt arról, hogyan alakultak át gyerekkori barátságaik, hogyan vesztettek el örök barátnak hitt embereket az idők során.

Külföldre költözött, és ezzel kisétált az életemből

Andi már a főiskola óta szoros kapcsolatban volt a barátnőjével, együtt élték át a kollégiumi éhezéses éveket, ott voltak egymás esküvőjén, és a gyerekek születése sem rázta meg a barátságukat. Kikezdhetetlennek tűnt a kapcsolatuk egészen addig, míg Andi barátnője, Kitti a családjával külföldre nem költözött.

„Tényleg azt hittem, hogy a mi barátságunk Kittivel örökre szól, már akkor azonnal működött köztünk a kémia, amikor egy szobába kerültünk a főiskolán a kollégiumban – mesélte Andi. – Minden esemény, ami mások barátságát szét szokta szedni, mint egy új kapcsolat, amikor a férfi lesz a főszereplő a nő életében, vagy mondjuk a gyerekek születése, amikor azt se tudjuk, hol áll a fejünk, nem hogy egymást hívogassuk és barátkozzunk, szóval a mi kapcsolatunkat ezek a nagy életesemények sem rogyasztották meg. Mindig egymás mellett álltunk, rögtön a másikat hívtuk, ha segítségre volt szükségünk vagy csak az örömeinket meg akartuk osztani valakivel. Mindennap beszéltünk vagy írtunk, bár olykor csupán mémekre futotta az időnkből, de azzal is csak épült a barátságunk. Egészen addig így volt ez, amíg a férje külföldön nem kapott állást, és az egész család kiköltözött egy másik országba, több ezer kilométerre tőlünk.”

Veszekedő barátok

Fotó: Getty Images

A mai, internetes világban azt gondolná az ember, hogy nem okozhat nehézséget a kapcsolattartásban a távolság, és amúgy sem találkoztak Andiék mindennap akkor sem, amikor egy városban éltek, ám mégis úgy alakult, hogy megszakadt a barátság. „Igazából nem tudom, hogy miért lett ez belőle – mondta Andi –, mert nagyon fogadkoztunk, hogy nem számít köztünk az a pár országnyi távolság, de aztán a gyakorlatban nem sikerült életben tartani a barátságunkat.

Az elején még sokat írogattunk egymásnak, de aztán valahogy nagyon mások lettek a hétköznapjaink, más horderejű problémákkal nézett szembe Kitti ott, sokkal tehetősebb környezetben, mint én itthon a megszokott kis paneléletemben.

De nem foghatom az anyagi különbségekre, én is és Kitti is ludasak vagyunk abban, hogy hagytuk elhalni a kapcsolatunkat. Úgy fejtettem meg magamban, hogy ahogy a közös, hétköznapi problémahalmaz megszűnt, úgy maradt egyre kevesebb témánk egymással. Külföldre költözött, és ezzel kisétált az életemből.”

Ha én nem keresem, akkor nincs barátság

A barátság akkor igazi, ha mindkét irányban ugyanúgy, egyenlő energiát fektetünk a kapcsolatba, ha ez az egyensúly felborul, akkor előbb-utóbb az egyik fél neheztelni kezd, ez pedig alá is áshatja a barátságot. Ez történt Eszternél, aki nemcsak egy barátjával, hanem a baráti társaságból több emberrel is megszakította a kapcsolatot a közelmúltban, mert rájött, hogy ha ő nem ír, nem szervez programot, nem teszi oda magát, akkor a többiek egyáltalán nem keresik a társaságát.

„Nem hiszem, hogy azért ennyire inaktívak a kapcsolatunkban a többiek a baráti társaságból, mert ne szeretnének velem lenni – kezdte a szakítás történetét Eszter –, sokkal inkább az lehet mögötte, hogy már az elején én szúrtam el a barátságaimat azzal, hogy annyira sokat zsezsegtem, hogy a barátaim elkényelmesedtek. Mindig én hívtam őket, írtam nekik, létrehoztam a közös csetcsoportot, ott életben tartottam a beszélgetést, és persze a programokat is én találtam ki az egész társaságnak. Egyébként akkor fel sem tűnt, hogy folyamatosan én vagyok a kezdeményező a barátságunkban, de eltelt így legalább 10 év, és kezdett teherré válni a sok szervezkedés.”

Eszterben a sok éve érlelődő neheztelés végül odáig vezetett, hogy inkább elengedte ezt a baráti társaságot, mert már nagyon zavarta, hogy egyoldalúnak érzi a saját részéről a kapcsolatot. „Úgy gondolok az egészre, hogy szakítottam a barátaimmal, de valójában nem nevezhető szakításnak, mert nem volt ez egy aktív dolog, nem mondtam meg nekik, hogy mostantól nem akarok velük kapcsolatot tartani.

Nem volt nagy beszélgetés, nem ültem le velük tisztázni, hogy mennyire rossz érzés nekem, hogy nem érdeklődnek irántam, ha én nem nyúlok utánuk.

Tudom, nem túl felnőtt elintézési mód, de csak hagytam, hogy elhaljon a barátság. Nem írtam, nem szervezkedtem, nem hívtam őket, és persze ahogy az várható volt, meg sem mozdították a kisujjukat, hogy megmentsék a kapcsolatunkat. Lehet, hogy észre sem vették, lehet, hogy sosem jelentettem nekik semmit. Már mindegy, most új társaságot keresek inkább, ilyen barátokra nincs szükségem.”

Veszekedő barátok

Fotó: Getty Images

Miért kellenek a barátok?

Fehér Tibor Dániel klinikai szakpszichológus, a Tanulásdiagnosztika munkatársa szerint „Barátokra valamennyi fejlődéslélektani kor »feladatainak« teljesítésére szükség van. Serdülőkorban talán a leglátványosabb, ahogy az átpártolás során a fiatal kortárs kapcsolatai felülértékelődnek a családi kapcsolataihoz képest. Nyilván ez később az önállósodásban segít, abban, hogy egyenrangú kapcsolatokat tudjon kialakítani, illetve romantikus kapcsolatok formálásában. De minden életkorban közös annak a szoros bizalmi kapcsolatnak a szerepe, amit a barátság jelent. Minél támogatóbb, elfogadóbb társas közege van valakinek, és minél több kapcsolata egy csoportban – barátokat nagyon erősen ideértve – ahová bevihetők a negatív tapasztalatok is, és átbeszélhetők, annál erősebb a »lökhárító« az ember és a negatív életesemények között.

Pont ezért gyakran látható, hogy akik bántalmazó családi közegből jönnek, és baráti kapcsolatokban is kevesebb támaszt kapnak, ott sokkal hangsúlyosabban jelenhetnek meg pszichés nehézségek is, tehát a baráti kapcsolatok képesek modulálni ezeket – tette hozzá a szakember. – Nyilván a baráti kapcsolatok minősége sem faxon jön a mennyből.

Már 10 éves korban kimutatható, hogy a korai szülő-gyerek kapcsolat bizonyos vetületei, mint amilyen a kötődés biztonsága, jól bejósolja, hogy mennyire képes a gyermek erős, közeli barátságokat kötni és fenntartani. Elég jó kapcsolat esetén várhatóan jelen van ekkorra egy közeli barát.

Veszekedő barátok

Fotó: Getty Images

A mérgező barátságokra is rákérdeztünk Fehér Tibor Dánielnél, hogy mennyire kell azonnal menekülni, ha úgy látjuk, egy barátunk mérgező hatással van ránk: „A mérgező kapcsolatok már a szlengben is megjelennek, hogy ha valakire azt mondják, hogy nagyon »toxik«. De lehet ezt is érdemesebb egy kevésbé fehér-fekete üzemmódban nézni. Előfordulhat egy elég jó barátságban is törés, indulat, határátlépés, kérdés, hogy van-e igény a kölcsönös, érzelmileg kielégítő baráti viszony helyreállítására.

Mint a párkapcsolatoknál, a hosszú baráti kapcsolatokat is jellemzi egy úgynevezett koevolúció, közös fejlődés. És szintén mint a párkapcsolatoknál, lehetnek olyan határsértések, ahol az ember végül megszakítja a kapcsolatot.

Nyilván nagy általánosságban ezt a pontot nehéz megmondani hogy hol van, de olyan fogalmak segíthetnek itt, mint érzelmi elhanyagolás, barátság határainak ismételt felrúgása – például titoksértéssel –, vagy a fokozott, ismétlődő verbális, fizikai, kapcsolati agresszió, bántalmazás.”

A testednek is fontosak a bizalmi kapcsolatok

Dr. Balog Piroska klinikai szakpszichológus, egyetemi docens, a stresszkezelő és pszichoszociális készségfejlesztő program, a Williams Életkészségek okleveles facilitátora fontos egészségügyi szempontokat is említett arra a kérdésre, hogy miért kellenek nekünk a barátok. „A kötődés, a valakihez tartozás, alapvető emberi szükségletünk – fejtette ki a szakember. – Az elmúlt 20-30 évben kutatások sora igazolta, hogy mind a valós szociális izoláció (a család, a barátok, a társas kapcsolatok hiánya), mind az észlelt szociális izoláció (amikor valaki magányosnak érzi magát, függetlenül a társas kapcsolatai számától) rizikótényezői a szív-érrendszeri betegségeknek, a stroke-nak, és összefüggést mutatnak a mortalitással. Azoknak az egyéneknek, akiknek jók a társas kapcsolatai, 50 százalékkal jobbak a túlélési esélyei, mint a gyenge társas kapcsolatokkal rendelkező, magányos embereknek.

A magány mortalitással való összefüggése erősebb, mint az elhízásé vagy a magas vérnyomásé.

Az egyik elmélet szerint ez a hatás elsősorban annak tulajdonítható (szociális kontroll elmélet), hogy a házastárs, a családtagok, barátok egy egészségesebb életmódra biztatják az egyént, illetve akinek nincsenek kapcsolatai, ott ez a kontroll elmarad. Az elemzések során az is kiderült, hogy egészségünk szempontjából nem a kapcsolataink mennyisége, hanem a kapcsolataink minősége a döntő. Egy svéd, 38 éves követéses vizsgálatban azt találták, hogy azok a fiatal felnőtt férfiak, akiknek egyetlen olyan barátja sem volt, akivel megoszthatták a problémáikat, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel számoltak be felnőttkorukban szív-érrendszeri betegségekről és miokardiális infarktusról, mint azok a fiatalok, akinek legalább egy ilyen barátjuk volt.”

Talán nehéz a kapcsolattartás, és lehet, hogy nem mindig viselkednek úgy a barátaink, ahogy szeretnénk, vagy ahogy elvárnánk tőlük, de azért érdemes kétszer is meggondolni, mielőtt szakításig vinnénk a barátságot, mert nagyon nagy szükségünk van szoros baráti kapcsolatokra a testi-lelki jóllétünk érdekében.

Szerencsére nemsokára látható lesz a mozikban a Sziget szellemei című film, amiről Tócsa kollégánk itt írt kritikát, és amely pont a barátokkal való szakításról szól. „A sziget szellemei lenyűgöző elmélkedés a barátságról, a magányról és arról, milyen fontos, hogy olyan emberek vegyenek körbe minket, akik kedvesek velünk. De szól a haláltól való félelemről, és arról is, mennyire nehezen dolgozzuk fel, ha az emberi kapcsolataink véget érnek, és bármennyire is szeretnénk, egy ilyen helyzetben nem létezik jó megoldás.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top