Érdekes gondolatokat idéz Müller Pétertől az Illúzió Cafeblog szerzője. A hazai spirituális irodalom egyik legnagyobb alakja szerint a nőknek nem azért kell megvédeniük magukat a hímsovinizmus, a férfiuralom és a bántalmazás ellen, hogy egyenjogúak legyenek a férfiakkal, hanem azért, mert rajtuk áll vagy bukik az egész emberiség sorsa.
Fotó: MTVA / Zih Zsolt
„Máter és matéria ugyanazt jelenti, más síkon. A férfi a nő méhében jön létre, az ő sejtjeiből épül, az ő szívével él, az ő lelkével érez, az ő hangulatát éli át, benne lesz sejtből emberré. Nélküle nem lenne – írja Müller Péter. – A nő szüli meg, a nő szoptatja, eteti, gondozza: az első lény, aki szereti. »Egy ütemre ver a szívünk!« – mondja Hamlet az anyjának.
Az igazi férfinak egy nő nem csupán a szeretője, nemcsak a gyermekeinek anyja, hanem az ő Anyaistennője, aki emberré formálta őt a szinte semmiből.
Ha valaki ezt elfelejti, és megüt egy nőt, vagy goromba vele, egyáltalán, ha nem tiszteli és imádja, mint életadóját – az más aljasságra is képes. Bármikor átgázol bárkin, kifosztja a természetet, áttipor mindenkin, kiirt népeket, elpusztítja az anyatermészetet – és ledobja az atombombát, amit ő talált ki.
A nőknek nem azért kell az ostoba és konok, hímsoviniszta férfiak ellen védekezni, és az öntudatukat és önállóságukat nem azért kell megtalálni, hogy »egyenjogúak« legyenek, hanem azért, hogy a világot megmentsék.
A nők felszabadulási harcában nem egy rabszolgalázadás, hanem az Élet megmentésének a kísérlete rejlik. Az Életé, melyet ők hoztak létre, és ezért fontosabb nekik, mint a férfiaknak. A nőnek az emberiség az életműve. A létért a férfi számára ismeretlen erejű felelősséget és aggodalmat érez.
Madách Imre Az ember tragédiája című műve Éva győzelmével zárul. Megmenti az Ádám által tönkretett világot.”
