Philip Stephens 18 éves kora óta ül kerekesszékben, és mindig is arra vágyott, hogy egy napon élőben lássa a Machu Picchut. Ez az álom valóra vált, sőt egy különleges barátságnak köszönhetően sikerült túl is szárnyalni. Philip egy véletlen folytán ismerkedett meg a 29 éves argentin motorossal, Emiliano Bissonnal, aki minden szabadidejét utazással tölti, mert szeretne minél többet látni a világból motorján ülve.
Emiliano hét évvel ezelőtt intett búcsút a szülőföldjének, miután több próbálkozása is kudarcba fulladt a munkavállalás terén. Először Mexikó felé vette az irányt – mindössze 200 dollár lapult a zsebében, amikor a Maya Riviérára érkezett. Miután az utolsó fillért is elköltötte, cirkuszi akrobataként vállalt munkát egy ötcsillagos hotelben, hogy a vendégeket szórakoztassa, a fizetése nagy részét pedig motoros utazásokra fordította. Azt, hogy mennyire komolyan veszi a kedvtelését, az is mutatja, hogy ma már 65 ezer megtett kilométer van a háta mögött, és a világ 22 országában járt.
2014 végén döntött úgy, hogy Ausztráliába költözik, ahol egy ápolóként dolgozó honfitársa mutatta be neki Philipet, aki nem sokkal a 18. születésnapja után bénult le nyaktól lefelé egy balul elsült fejesugrás következtében. A könyvelőként dolgozó kerekesszékes férfi és a kalandvágyó motoros akkor még nem is sejtette, milyen sok közös van bennük, s hogy egy napon milyen nagyszerű dolgot visznek majd véghez együtt.
„Egy nap Phil rám köszönt a parkban, és odahívott, hogy üljek le hozzá. Ekkor beszélgettünk hosszabban először, így megtudtam róla, hogy akárcsak én, ő is nagyon szeret világot látni, imádja a jó borokat, és örömmel köt új barátságokat. Egy másik alkalommal megkérdeztem tőle, hogy mi a legmerészebb álma, ő pedig gondolkodás nélkül rávágta: az, hogy élőben lássa a Machu Picchut Peruban. Kíváncsi voltam, hogyhogy eddig nem váltotta valóra ezt a kívánságát, ő pedig elmondta, hogy egyrészt azért, mert túlzottan messze van a kiszemelt úti cél, másrészt azért, mert kerekesszékben ülve nem tudna feljutni a csúcsra. Amikor ezt meghallottam, egy pillanatig sem haboztam. »Majd én felviszlek!« mondtam, bár akkor még fogalmam sem volt, hogy váltsam valóra ezt az ígéretet” – emlékszik vissza arra, hogyan tették meg az első lépést közös céljuk felé.
Emiliano nem tétlenkedett sokáig, Marcost, az ápolóként dolgozó barátját is bevonta a szervezésbe. A három férfi együtt vágott neki a nagy útnak, hogy teljesülhessen Philip nagy álma. Bár az inkák földjén gondoltak azokra a turistákra is, akik kerekesszékben ülnek, a nagy kaland komoly fizikai megpróbáltatással járt mindhárom utazónak. Emiliano nehezített terepen tolta mozgássérült barátját a kerekesszékben, ám ami ennél is nagyobb próbatételnek bizonyult, az az, hogy hosszú órákon át kellett a férfit a karjában vinnie. Az azonban, hogy a nehézségek ellenére is feljutottak a csúcsra, valóra váltva ezzel Philip régi nagy vágyát, minden fáradságot megért, és felejthetetlen boldogsággal töltötte el mindhármukat.
