„Honnan tudjuk, hogy az áldozat nő?” – teszi fel a kérdést egy őszes úr jó pár csont felett állva egy szürke péntek délutánon a boncteremben. Kicsit összeszorul a gyomrom, újra átélem az egyetemi éveket és a vizsgahelyzetet, pedig nem is vizsgázni jöttem a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetének bonctermébe, hanem egy laikusoknak tartott előadásra.
Hogyan vizsgáljuk csontot? (Fotó: Bankó Gábor)
Mellettünk krómasztalokon két ember csontjai hevernek; ekkor még nem tudjuk, hogy a bevezető után nekünk kell lefolytatni egy ismeretlen személy meghatározását, eldönteni, ki lehetett az illető, mi történt vele a halála előtt, hogyan halt meg, és vajon férfi vagy nő volt-e. Nem épp vidám történet, ugyanakkor lenyűgöző látni, mi mindenre lehet következtetni csak a csontjaink alapján.
Dr. Magyar Lóránt igazságügyi orvosszakértő teljes lelkesedéssel magyarázza a szeméremcsontok tompa, illetve hegyes szögét, a koponya barázdáltságát, és azt, hogy hány évesen milyen állapotban vannak az emberek bordacsontjai. „Nyugodtan fogják csak meg ezt a csontot, kicsit zsíros még a vége, látják?” – biztat minket, résztvevőket, akik hosszú zöld köpenyben élvezzük a bemutatót, aztán felemel egy koponyát, és ki kell találni, milyen rasszhoz tartozó emberé lehetett. „Sajnos ausztralid koponyám nincs – sajnálkozik közben dr. Magyar, de aztán egyből felderül az arca. – De van más!” – mondja lelkesen, és egy szépen preparált kezet tart a magasba. Mint kiderül, ezt a rendőrségtől kapták – egy diák hagyta el, és valaki azt hitte, hogy azért hever egy üres lakásban egy kéz, mert bűncselekmény történt.
Rendőrségi foglalás (Fotó: Bankó Gábor)
Szerencsére ebben az esetben erről szó sem volt, máskor azonban erre is van példa. Részben ez is az igazságügyi orvosszakértők feladata: eldönteni a bejövő csontokról, tetemekről, hogy mikoriak, és mi történt velük. Fontos a pontos meghatározás, mert 25 éven túl a gyilkosság elévül.
Hamar kiderül, hogy nagyon nem mindegy, honnan kerül elő az áldozat: ha szerencséje van, olyan helyre sodorja a végzete, ahol szépen mumifikálódik, máskor viszont pár év alatt csak csontok maradnak. A kort egyébként a csontok állapotából igyekeznek megállapítani, a fogak nálunk nem segítenek annyit, mint a külföldi filmekben. „Itthon nincs egységes nyilvántartás, mint például Németországban, ahol minden egy helyre fut be. Itt csak akkor segít a fogazat, ha van már tipp arra, ki lehet a halott. Akkor neki lehet indulni fogorvost keresni – magyarázza dr. Magyar, aki egyszer elkezdte nézni a Dr. Csontot, de tíz perc alatt annyi hülyeséget látott benne, hogy abba is hagyta. – Most mondják meg, minek bescannelni egy koponyát 3D-ben, ha ott van előttünk?” – teszi fel a teljesen logikus kérdést.
Mire eljutunk az esetig, kész szakértők leszünk. A nagyjából 20 fős társaság kettéoszlik, kap két csontvázat meg gumikesztyűt, és indulhat az elmélet átültetése a gyakorlatba. A fiktív történetben a rendőrség küldte be a holttestet, vagyis azt, ami maradt belőle, részletezve a helyszíni szemle körülményeit.
Eszerint egy elhagyott épületben egy látszólag több hónapja felakasztott, férfi ruhát viselő holttestet találtak, akinek a személyazonossága nem ismert. A kérdés az, hogy ki lehetett az áldozat, illetve hogy hogyan és mikor halt meg. Már azon éles viták kezdődnek, hogy nő vagy férfi volt-e az illető, hány centi lehetett, a kora pedig teljes rejtély számunkra. „Nem tudják, mekkora lehetett? Egyszerű, meg kell mérni” – segít Magyar doktor, és máris a combja mellé illeszti az elhunyt combcsontját. „Ja, hogy ez ilyen egyszerű” – dörmögi valaki, én meg azon lamentálok, hogy szerencsétlen elhunyt fogai tragikus állapotban voltak, tanárunk szerint azonban ez még nem horror, az átlag magyar fogazat köszön vissza ránk.
Végül már csak az marad hátra, hogy eldöntsük az esetleges sérülésekről, hogy a halál előtt vagy után keletkeztek. Hamar kikerekedik a nem túl szívderítő történet: egy vélhetően hajléktalan, középkorú férfi vetett így véget az életének. „A férfiak elkallódnak” – derül ki; ők azok, akik sokszor még az eltűntek nyilvántartásába sem kerülnek be. Hallani is nyomasztó, hogy valakit senki nem keres, de ez a realitás.
Miről mesélnek a csontok? (Fotó: Bankó Gábor)
Nincs azonban időm ezen merengeni, mert vár ránk egy izgalmas nyomozás, melynek során dr. Almádi Zsófia igazságügyiorvosszakértő-jelölt mutatja meg, mi történik, ha jönniük kell a helyszínelőknek. A mi történetünkben egy kicsit hisztérikus nő hívta a mentőszolgálatot, hogy egy erősen vérző férfi fekszik a járdán, aki nem mozdul. A mentők a helyszínre sietnek, ahol konstatálják, itt már nincs mit tenni, és hívják az ügyeletes háziorvost, aki lelkesen rohan a helyszínre. Na, ez nem jellemző, mondja előadónk, aki a háziorvos jelzése alapján a nyomozókkal és a technikusokkal együtt érkezik a helyszínre, hogy megnézze, mi történt. Miközben mi a szereplőket testesítjük meg, az orvos vizsgál, a nyomozók pedig igyekeznek rájönni, mi is történt itt.
A halál idejének megállapítására a legjobb a hőmérő: a végbélbe helyezve mérik fel, hány fokos a holttest, ezt vetik össze a külső hőmérséklettel. Az ok egyszerű: ahogy meghalunk, a testünk elveszíti saját hőháztartását, vagyis ha meleg van, melegedni fogunk, ha hideg, hűlni. A teóriánk szerint a férfi kiesett egy ablakon, így lelte halálát a hideg kövön. Na jó, de akkor miért vannak sérülések a homlokán és az orrán is, mintha egy tompa tárggyal ütközött volna? Hamar megtudjuk. Ha magasról esik, az ember simán pattan egyet, akár a teniszlabda, így fordulhat még egyet a levegőben. Én persze azon akadok fenn, hogy miért nincs a rendőrségnek felállítható pavilonja, de mint kiderül, ahhoz a közteresek kellenek, ők rejtik el a kíváncsi tömeg elől az áldozatokat. Pedig mennyivel egyszerűbb volna behajítani a rendőrségi autók csomagtartójába, nem?
Rejtélyes haláleset az utcán (Fotó: Bankó Gábor)
A bizonyítékgyűjtő zsák pont olyan, mint az amerikai filmekben, papírból készült – nem véletlenül, és nem is azért, mert annyira környezetbarátak a rend őrei, hanem azért, mert a műanyagban bepállhat, bepenészedhet a bizonyíték, az meg senkinek nem lenne jó. A történet szomorú vége egyébként az, hogy betörő járt az egyik lakásban, ám menekülés közben megcsúszott, és kiesett, így érve dicstelen véget az utcán.
A vérből sosem elég, gondolom, így elmegyek egy műtőtermi bemutatóra, melyet a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri elméleti tömbjében rendeznek. Itt a medikusok és már végzett orvosok fejlődhetnek tovább, mi azonban megállunk a kezdő szintnél, ami a varrást takarja. Az jól látszik, hogy az átlagéletkor itt a húszas évek eleje, mindössze hárman vagyunk túlkorosok – a fiatalok orvosira készültek, azért jöttek, mi, „öregek” egészen másért: egyikünk azért, hogy kipróbálja, transzplantációs sebészként dolgozó fia mit csinál nap mint nap, másikunkat egy novella sodorta a Nagyvárad térre, mert meg akarta érteni, mi történt benne. Én meg szimplán kíváncsi voltam.
Ez minimum kell egy műtéthez (A szerző fotója)
Hamar kiderül, hogy varrni nem is olyan egyszerű, de még az sem mindegy, hogyan távolítjuk el a varratokat a gyógyulás után (az igazgató, dr. Ferencz Andrea egyetemi docens kezében sokkal profibban is állnak az eszközök, mint a miénkben, bár ez persze nem meglepő: mint kiderül, sebészként is dolgozott egy ideig). Nem ám csak kirángatjuk, ahogy sikerül, hanem úgy húzzuk ki, hogy ami kilógott, ne kerüljön be a bőr alá. Ami pedig a varrást illeti, ott gondosan, háromszor kell csomózni, nehogy szétnyíljon a fránya csomó, mindezt egy félkör alakú tűvel, egy csipesszel és egy tűfogó ollóval ügyeskedve, természetesen kesztyűben. A nálunk profibbak gyakorolnak csirkecombon, banánon és gumikesztyűn egyaránt, de a félbevágott disznófej sem ritka az egyetem ezen részlegén (nem meglepő módon utóbbin a szájsebészek gyakorolnak legfőképp, hogy aztán a mi szánkba varázsoljanak remek kis varratokat).
Ritkán tudok lelkesedni programokért, de ez az alig hirdetett péntek délután számos érdekességet tartogatott, és akkor még nem is írtam az ingyenes szűrővizsgálatokról, ahol végre megnézték az anyajegyeimet, kiderült, hogy a testem hány százaléka izom (kevesebb, mint kéne), és mennyi a zsír (több, mint kéne). Aki szívesen venne részt hasonló ismeretterjesztő napokon, annak jó hír, hogy januárban megint egy csöppet sem vidám, de annál izgalmasabb területre, az onkológia és a nőgyógyászat világába kalauzolnak el minket a dolgozók.
Eloszlatjuk a leggyakoribb tévhiteket a hajfestésről
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Liptai Claudia megmutatta lányát, Pankát gyönyörű szép esküvői ruhába bújva
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
Anyaotthonba került a 17 éves anya, akinek a kisbabáját patkányok harapdálták össze
Nagyon nehézkes természetűek ezek a csillagjegyek
