Az anyukáknak sokszor nem egyszerű még egy gyerek mellett sem megszervezni a családi munkamegosztást és a háztartást, sőt: ha még dolgozik is az anya, akkor mindezeket úgy koordinálni, hogy minden flottul menjen. Mindeközben kevés szó esik arról, hogy mivel tud hozzájárulni egy apa a harmonikus családi élethez, pláne akkor, ha többgyerekes szülő. Egyáltalán: van-e esélye egy apukának is beszállni az otthoni, gyerekek körüli koordinációba, ha sok a gyerek? Vagy pont, hogy még jobban be kell szállnia? Kicsit utánajártam ennek a kérdésnek, és megkérdeztem két apukát, hogy mit gondolnak erről.
Három vagy négy, egyre megy
Kovács Attila négy gyermek édesapja, de csak a három kisebbel él egy háztartásban. Az első házasságát lezáró válás után voltak kétségei, hogy szeretne-e még egyszer nősülni és több gyereket vállalni, mígnem találkozott Annával, a második feleségével. Tudták, hogy szeretnének gyerekeket, de a kezdeti beszélgetések csak kettőről szóltak, noha a három gyerek sem volt tabutéma – Attilát inkább csak a lakásméretek és logisztika gondolkodtatták el. Most viccesen meg is jegyzi, hogy három gyerekkel az egyik legnagyobb kihívás a biztonsági ülések becsatolása az autóban.
Szabó Zoltán háromgyerekes apuka. A nyíregyházi angoltanár úgy emlékszik vissza, hogy neki is voltak fenntartásai a háromgyerekes léttel szemben. Második gyermeke alig múlt három éves, amikor elhatározták magukat, hogy vállalnak még egy babát – párja sokat emlegette, hogy ő három gyereket szeretett volna. „Sok háromgyerekes ismerősöm mondta, hogy »ahol kettő jól lakik, ott a harmadik se marad éhen!« A nagyobb gyerekem először nagyon ellenállt a testvér gondolatának, de ma már ő a legfőbb rajongója a kis egyévesnek.”
Zoltán három gyerekével (Fotó: magánarchívum)
Nehezebb hárommal, mint kettővel?
Zoltán nem érezte, hogy nehezebb lenne plusz egy gyerekkel. A legnagyobb már kilenc éves, és sokat segít a legkisebb körül, így Zoltánnak már több ideje van magára, mint korábban. Feleségével úgy rendezkedtek be, hogy – még ha fájó is – legalább négy-öt évig ritkán lesz idejük egymásra. A legkisebb gyermek pedig már arra is féltékeny, ha puszit ad a feleségének.
A Kovács családban a logisztikát említette a családfő a legnehezebb tényezőnek, mert minkét nagyobb gyermek sportol, sőt versenyzik is már. A férfi azt mondja, hogy ez akkor lesz még nehezebb, ha a legkisebb gyermek is elkezd edzésre járni. „Ez úgy néz ki, hogy reggel én viszem a gyerekeket suliba és oviba, aztán Anna szedi össze őket és viszi edzésre, és megint én gyűjtöm be őket onnan. Szerencsére olyan még nem volt, hogy ottfelejtettem volna bármelyiket is bármelyik edzésen. A napi rutinteendők elviszik a hétköznapokat.”
Kovács Attila és párja (Fotó: magánarchívum)
A Szabó családban a gyerekek közt 4-4 év van, így annyira nem érezte Zoltán, hogy más lenne hárommal, mint mondjuk csak kettővel. Talán csak annyiban, hogy mindegyik gyerek másképp reagál, ha nem velük foglalkoznak a legtöbbet, például a középső nem érti, hogy a legkisebbre miért jut kicsit több idő. A logisztikát ő is megemlítette nehézségként. „Gondba ütközik a két lányom edzésének tervezése. A nagylányom végez a kosáredzésen, és pár perccel később kezd a kicsi lányom a Jiu-jitsu edzésen. Ilyenkor leteszem a kicsit, átöltöztetem, bekísérem az edzésére, aztán futás a nagylányért, aki általában már a kapunál vár. Felveszem, és már rohanok is vissza a kicsi edzésére. Ráadásul ez a páromnak jóval nehezebb, ugyanis neki még az egyéves kisfiam is pluszban ott van.”
Attilánéknál az énidőt még meg tudják oldani nagy nehezen, de a közös időt már annál kevésbé. A nyár egy hangyányit jobb, mert a nagyszülők egy-egy hétre bevállalják a nagyobb gyerekeket, de szóltak, hogy három gyerek sok nekik, talán majd akkor vállalják mindegyiküket, ha nagyobbak lesznek. „Természetesen megértjük az ő szempontjaikat is, hiszen már nem fiatalok. Szerencsére a nagyok már egyedül fürdenek, csak a legkisebbet kell még fürdetni. Főzni nem főzök, de ez jobb is így, mert nincs is hozzá tehetségem. Van amikor könnyebb, mert a gyerekek már eljátszanak egymással, persze ez gyorsan átfordul, ha civakodás vagy hiszti lesz a közös játékból. A mai napig a legjobb közös játék a birkózás, a hempergés, és bár a nagyok egyre nehezebbek, erről még nem tudunk lemondani.”
Házimunka belefér így a férfi életébe?
Zoltán, ha tud, még így is besegít otthon, bár megemlítette, hogy több embertől kapott már gúnyolódó megjegyzést, hogy miért ő csinálja ezt vagy azt férfiként, hát
nincs annak a gyereknek anyja?
A pelenkázástól kezdve a gyerekek iskolába, óvodába szállításáig mindenbe beszáll, a főzésbe viszont nem, azt mondja, ahhoz nem elég rutinos. Most, mivel tanár és egyben osztályfőnök is (érettségiző osztállyal), a nagyobbik lánya otthoni oktatásába nem tud részt venni, mivel minden figyelme a munkahelyi digitális oktatásé. Időnként persze igyekszik így is kivenni a részét.
Attila azt mondja, hogy a házimunka nem az erős oldala, de a gyerekekre annál többször vigyáz. „Annának, a feleségemnek ez a legnagyobb segítség, legalábbis ezt mondja. Néhány egyszerűbb dologban azért besegítek, de látom, hogy a gyerekek szórakoztatása a legnagyobb segítség, főleg ha a párom edzeni szeretne, vagy csak felszusszanni a gyereksereg alól. A legkisebbet sajnos még nem lehet egyedül hagyni, de nála például az altatásban is be tudok már segíteni. A bevásárlás viszont egyedül az én dolgom, mivel Annának nincs jogsija, ezért a nagybevásárlások rám maradnak.”
Ugrálhat-e az ember a munkahelyén ennyi gyerekkel?
Attila erre azt mondja, hogy bizonyos szemszögből nézve korlátozottabbak a lehetőségei, mert nehezebb egyből váltani, de informatikusként tudja, hogy szakmájában akadnak álláshirdetések, és gyorsan találna másik munkahelyet. „Szerencsére az elmúlt tizenhárom évben nem volt erre szükség. Elégedett vagyok a mostani munkahelyemmel, még a GYES időszak alatt sem voltunk rákényszerülve, hogy lemondásokat lépjünk meg. Szerencse, hogy a munkahelyemen sem probléma, hogy több gyerkőc van itthon, a munkámat sokszor rugalmas időbeosztásban is el tudom végezni. A fizetésem jelentősen magasabb, mint a páromé volt, ezért fontos is, hogy stabil helyem legyen.”
Zoltán úgy érzi, hogy igyekeznek elég mozgásteret adni a munkahelyén, de ez néha súrlódással jár. „Amíg csak egy autónk volt, és én vittem a gyerekeket reggel iskolába, óvodába, gyakran előfordult, hogy késtem, de ezt sikerült mostanra megoldani.”
A Szabó gyerekek (Fotó: magánarchívum)
Hétköznapi élmények sokgyerekesként
Zoltán elmesélte, hogy a szülői értekezleteken feltűnt neki, hogy nagyon elenyésző az apukák száma. „Alig egy-kettő jelenik meg, és ilyenkor nagyon furcsán néznek ránk azok, akik apaként is szívesen veszünk részt a gyerekek iskolai életében – mondja. – Negatív élményben is volt részem, amikor a harmadik gyermekem születésével sokszor a fejemhez vágták, biztosan a CSOK miatt született. Ez elég rosszul érintett. Megvádoltak azzal is, hogy felelőtlenség ennyi gyereket vállalni, mert nehéz őket eltartani, és én talán nem is fogom tudni.”
De kifejezetten mulatságos sztorija is van Zoltánnak, amikor egy alkalommal piacozni ment a három gyermekével. „A két nagyobbat megeskettem, hogy egymás kezét nem engedhetik el, és fél szemmel mindig rám figyelnek, így elengedtem őket, persze csak látó és hallótávolságon belül: főleg, hogy barátaim is figyeltek rájuk. Listáról összeszedtem mindent, közben a legkisebb aludt a babakocsiban. A nagyobb és a középső gyermekem jöttek-mentek, beszélgettek az eladókkal. A vásárlás végén vettem csak észre, hogy a babakocsi alja tele van olyasmikkel, amiket nem én vettem. Körülbelül 8-10 különböző tétel volt a savanyú uborkától kezdve egy kis szál füstölt kolbászig, de volt ott mindenféle gyümölcs is. A két csicsergő gyermekem úgy elvarázsolta az eladókat, hogy ajándékba kaptak mindenféle apróságot.”
Zoltán és a gyerekek (Fotó: magánarchívum)
Attila úgy érzi, hogy inkább kedvező visszajelzéseket kap a több gyermeke révén. „Jó és rossz élményem sem volt a gyerekeim száma miatt. Talán az egyetlen pozitívum a CSOK, hogy jelentősen magasabb a háromgyerekeseknek, ezért ezt ki is használtuk. A koronavírus miatt kialakult helyzetben viszont kedves élmény, hogy eddig Kornél, a nagyobb fiam nem sokat segített Hunor lefoglalásában, de most azzal, hogy apa fent dolgozik, Kamilla lent tanul(na) a nappaliban, anya főz, ez rá maradt fél napra, és nagyon ügyesen próbálja megoldani, hogy lefoglalja az öccsét. Első este meg is jegyezte, hogy ez milyen fárasztó.”
A koronavírus hogyan változtatott a nagycsaládi dinamikán?
Nagyjából minden a megszokott rendben megy azóta is, mondja Zoltán. „Szerencsére az informatikai rendszer is jó nálunk, három laptop és egy asztali gép, így tanárként a munkámat is el tudom végezni, és iskoláskorú gyermekem is jól halad. Az elején, amíg bele nem rázódtam a digitális oktatásba, nem nagyon tudtam segíteni a páromnak. Kevés híján este 18-20 óráig bűvöltem az oldalakat, mégis hogyan és merre. De ez a hét elmúlt, most már visszarázódtam apaszerepbe is.”
Attila már otthonról dolgozik. Általában a nappaliban szokott dolgozni, de ezt most a #maradjotthon felülírta, és a dolgozószobába vonult el. „A lányom és fiam lent próbálnak tanulni, és gyakran vigyáznak a kisöccsükre is. A felségem viszi a háztartást, főz, és ha ideje van, akkor edz. Most különösen hálásak vagyunk a kis kertért, ahova ki tudjuk engedni a gyerekeket futkározni, hiszen nekik most nincsenek edzéseik, és muszáj valahol levezetni a feszültséget és az energiát. A mostani helyzetben különösen fontos az énidő, ezt próbáljuk is tartani. Az itthoni tanulásba bele kellett rázódni, mert az nem ment döccenőmentesen. Ráadásul minden nap főzünk is, hogy ne kelljen állandóan bevásárolni.”
