Ahogy mi is megírtuk, Varga Judit igazságügyi miniszter október közepén benyújtott egy javaslatot, ami úgy írná át a Polgári törvénykönyvet, hogy a jövőben már az egyik szülő kérésére is elrendelhetnék a gyermek közös felügyeletét a válásnál. A módosítás szerint a szülői felügyeletet a szülők – megállapodásuk vagy a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában – közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt. Ez lehetőséget ad arra, hogy a bíró már az egyik szülő kezdeményezésére is elrendelje az úgynevezett váltott elhelyezést, amikor a gyermek két hétig az anyával, majd két hétig az apjával lesz a válás után. Erre eddig csak egyezség esetén volt lehetőség.
Miközben a miniszter nemzetközi tapasztalatokra és legfrissebb kutatásokra hivatkozik, addig több nőjogi szervezetnél is kiverte a biztosítékot a javaslat, szerintük a gyermek közös felügyelete eszközt adhat a bántalmazó férfiak kezébe, akik visszaélhetnek majd a jogi lehetőséggel. Legnagyobb aggályuk az, hogy – mint írják – Magyarországon nem állnak fenn annak az intézményesült feltételei, hogy a családjogi perekben döntő bírák a családon belüli erőszakot beazonosítsák, értékeljék, fel- és elismerjék annak káros hatását a gyerekekre, továbbá hogy megkülönböztessék a bántalmazó és a biztonságos szülőt. Eközben Illés Blanka válóperes ügyvéd az nlc-nek azt nyilatkozta, hogy az EU-tagállamok 2000-től kezdve egymás után fogadták el a közös szülői felügyeleti jog fenntartását és a váltott elhelyezést támogató jogszabályokat. Ahogy fogalmaz, „már nagyon ideje volt, hogy erre Magyarországon is sor kerüljön így 20 év után”.
Mind az édesapák, mind az édesanyák, különösen az egyszülős családmodellbe kényszerült nők szempontjából vannak tehát előnyei a közös felügyeletnek, illetve a váltott elhelyezésnek. Hasonló véleményen van a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány is, akik szerint a módosítás nem a szülők, nem az apukák és nem az anyukák jogainak változásáról szól, hanem kizárólag arról, mi az az irány, ami a legjobb lehet a gyerekeknek. „Nincsen biztos recept arra, hogy mi az, ami minden gyereknek, minden élethelyzetben megfelelő lesz. Törekvés van arra, hogy a jogszabályok is kimondják: a gyerek érdekében a szülőknek együtt kell működni akkor is, ha külön utakon folytatják” – írják, hozzátéve, hogy abban az esetben, ha felmerül a családon belüli erőszak bármely formája – akkor természetesen nem lehet az a gyerek érdeke, hogy váltott gondoskodásban nevelkedjen. „Ezt a jogszabálymódosítás is hangsúlyozza: a bíróságnak továbbra is lehetőségében áll, hogy a szülői felügyelet gyakorlására csak az egyik szülőt jogosítsa fel, amennyiben ez a gyerek érdeke” – írják állásfoglalásukban.
Való igaz, hogy 2012-es adatok szerint Magyarországon havonta egy gyermek, hetente egy nő hal bele a párkapcsolaton és családon belüli erőszak ártalmaiba. Az elkövetők 95% férfi. A családon belüli erőszaknak azonban létezik egy olyan oldala is, amely a társadalmi elvárások miatt rejtve marad, ez pedig a férfiak elleni erőszak.
Ezek a férfiak egyértelműen hátrányt szenvedtek a szülői felügyeleti jog terén azzal, hogy a bíróságok az anyát preferálják az elhelyezésnél.
Ráadásul kutatások is bizonyítják (Nielsen 2018, Sanford és Votruba 2018), hogy a váltott gondoskodás a gyermekre nézve jobb kimenetellel bír (még abban az esetben is, ha a szüleik között nem együttműködő a viszony), mintha kizárólag egyik szülőjével töltené az ideje nagy részét.
Miközben nálunk látható módon méhkasba nyúl az ember már a váltott felügyelet kérdésének felvetésével is, vannak kultúrák, ahol teljesen természetes, hogy a férfiak a gyerekek elsődleges gondozói, vagy 50-50 százalékban osztoznak a felelősségen a nőkkel – nemcsak a válás után, hanem közös életük során is. Gyűjtésünkkel nem szeretnénk azt sugallni, hogy a törvényjavaslat egyértelműen pozitív, vagy azt, hogy a férfiaknál jobb helye van a gyerekeknek, csupán bemutatjuk, hogy az egyéni eseteken túl is létezik erre számos társadalmi példa a világon, és nem kezelhető minden apa potenciális bántalmazóként, ehelyett minden esetet érdemes egyedileg vizsgálni, mintsem hogy a saját, negatív tapasztalatainkat húznánk rá az összes válási helyzetekre.
„Szoptató” aka apák
Barry Hewlett antropológus professzor rendkívül érdekes dolgot fedezett fel a közép-afrikai pigmeusok körében: a törzsben időnként a férfiak is szoptatnak. Ami a nemek közötti egyenlőségre törekvő szülői nevelést illeti, az akák – akik az erdő népének mondják magukat – kenterbe vertek minden népcsoportot, akit Hewlett valaha is tanulmányozott. Az aka apák az esetek 47%-ában elérhető közelségben vannak csecsemőik számára, a férfi és női szerepek gyakorlatilag felcserélhetők náluk. Míg a nők vadásznak, a férfiak a gyerekekkel foglalkoznak; míg a férfiak főznek, a nők döntik el, hol állítsák fel a következő tábort. És fordítva; az akák rugalmassága a nemi szerepek terén szinte teljesen ismeretlen a nyugati társadalmakban. Az akák életének egyik különösen lebilincselő aspektusa az, hogy a nők nem csak ugyanúgy vadásznak, mint a férfiak, de néha még jártasabbak is vadászként, akár még terhességük utolsó trimeszterében is lándzsát fognak.
Pigmeus férfi gyermekével (Fotó: David C Poole / Robert Harding Heritage / robertharding via AFP)
Az aka apák pedig láthatóan még attól sem idegenkednek, hogy a mellkasukra (vagy akár mellbimbójukra) tegyék a gyereket. Míg nálunk ez a fajta intimitás apák és csecsemőik között valószínűleg gyermekbántalmazásnak minősülne, az akáknál a legnagyobb szeretet kifejeződése. „Úgy tűnik számomra, hogy az apáknak sokkal több közös időre van szüksége a gyermekeikkel, és sokkal több közelségre. Nem szabad alábecsülnünk az érintésük és az ölelkezés fontosságát” – állapította meg a kutató, akit az akákkal kapcsolatos kutatásai saját bevallása szerint jobb apává tettek.
Férfivá avatás
Van egy törzs Pápua Új-Guineában, a sepik, akinek már a legendája is úgy tartja, hogy régen a nők nemzették a gyerekeket, akiket a férfiak hordtak ki. A férfiak egészen fiatalon elveszik az anyjuktól a fiaikat, akik az apákkal élnek tovább. A fiúgyermekek egy sor rituálén esnek át, és életre szóló kötelékeket alakítanak ki a férfiakkal. Sebeik is közösek: a férfivá avatási szertartás után megsebzik hátukat és mellkasukat, hogy hasonlóak legyenek a rettegett krokodilhoz. A szertartáson nem kötelező részt venniük, de sebek nélküli a férfiakat a törzsben úgy kezelik, mintha nők lennének, például nem látogathatják a falu spirituális központját, a szellemházat.
Fotó: DOZIER Marc / hemis.fr via AFP
Apák gyesen
A Fülöp-szigeteki Ifugaóban a gyermeknevelés közös. Az ültetés és a betakarítás ideje alatt a nők mennek ki a földekre, míg a férfiak otthon maradnak, hogy vigyázzanak a gyerekekre és főzzenek a feleségüknek. A mezőgazdaság a termékenységhez kapcsolódik, ezért is a nőket kérik erre a feladatra. Persze nem kell ennyire perifériára eső példákat keresni: Finnország az egyetlen nyugati ország, ahol az apák több időt töltenek az iskoláskorú gyerekekkel, mint az anyák az OECD jelentése szerint. Finnországban kutatások alapján úgy tartják, az apák döntő szerepet játszanak a gyerekek fejlődésében, a finn kormány ezért kilenc hét apasági szabadságot ajánl nekik gyermekük születését követően, amely időszak alatt fizetésük 70 százalékát megkapják. Fizetett kormányhirdetéseiken nem infantilis emojikkal manipulálnak és hergelnek sokszor teljesen irreleváns témákban, hanem egy termetes építőmunkás tologatja a babakocsit a plakátokon „Itt az Apaidő!” szlogen alatt, arra ösztönözve a férfiakat, hogy több részt vállaljanak a gyermeknevelésből.
A finn apák kilenc hét apasági szabadságot kapnak (Fotó: Getty Images)
A birdnesting életmód
Hogy lehet a gyereknevelést tényleg fele-fele arányban, azonos jogokkal űzni a válás után is, jó példa a német eredetű birdnesting, vagyis „fészek-modell” . Ez egy olyan életforma, amely lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy a családi házban maradjanak, és ott töltsenek időt a már elvált szülőkkel. Minden törvényes gyám az otthonában tartózkodik a megállapodás szerinti felügyeleti ideje alatt, majd máshol, amikor „szolgálaton kívül” van. A koncepció a madárszülőkről kapta a nevét, akik fiókáikat egy fészekben tartják biztonságban, és felváltva repülnek ki és be, hogy gondoskodjanak róluk. Első hallásra ideálisnak tűnik, hogy a gyereket nem ráncigálják a szülök össze-vissza, azonban sok esetben ez a megoldás kivitelezhetetlen: először is kell hozzá három lakás, másodszor pedig a kompromisszumkészség és a kölcsönös tisztelet egymás iránt, ami valljuk be, nem éppen jellemző a válásokra.
