A halogatás sokak számára ismerős jelenség, ha ők nem is szoktak gyakran feladatokat görgetni maguk előtt, akkor biztosan ismernek olyat, aki ezt rendszeresen csinálja. Ahogyan arról már mi is írtunk, hogy valaki miért tűnik halogatósnak, annak rengeteg oka van, és nem, általában nem lustaságról van szó, sőt, az is lehet, hogy aki határozatlannak tűnik, nehezebben hoz meg döntéseket, az valójában sokkal okosabb. Persze nem tagadjuk, lehetnek negatív következményei a halogatásnak, és mint egy új kutatásból kiderült, az erre való hajlam már egészen kisgyermekkorban megmutatkozik.
A Brock Egyetem kutatásában olyan szülők vettek részt, akiknek három és hat év közötti gyermekei vannak, az egyik feladat az volt, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, amivel az élet több területén is lehet mérni a halogatás mértékét, illetve egyéb módon is gyűjtöttek tőlük információkat arról, gyermekeikre mennyire jellemző ez a jelenség. A tanulmány szerzői azért választották ezt a korosztályt, mert az eddigi kutatások az iskoláskorú gyermekekre, serdülőkre és felnőttekre összpontosítottak, ám mivel komoly kihívást jelent a szándék-meghatározás óvodáskorú gyermekek számára, ezért volt szükség arra, hogy a szülőktől kapott válaszok alapján értékeljék viselkedésüket.
A kutatás eredményei szerint a halogatásra való hajlam már az óvodáskorban kialakul, de tény, hogy az idősebb, iskoláskorú gyermekeknél fordul elő nagyobb arányban. A szerzők szerint ennek az lehet az oka, hogy rájuk már nagyobb felelősség hárul, több kötelezettségük van, és mivel mind otthon, mind az iskolában egyre több a nem annyira kellemes feladat, ezért több lehetőségük van a halogatásra.
„A fiatalabb gyerekek sokkal inkább halogatták a rendrakást és vagy a napi rutinhoz kapcsolódó tevékenységet, mint az étkezés vagy lefekvés, míg az idősebbek inkább a házi feladat elkészítését vagy a ház körüli teendők elvégzését próbálták meg elkerülni” – nyilatkozta Caitlin Mahy, a tanulmány egyik szerzője.
Fotó: Getty Images
A kutatók azt is megállapították, hogy a halogatásra a kisebbeknél a nagyobb impulzivitással vagy az érzelmeik szabályozásának nehézségével függ össze, addig az idősebb gyermekek halogatásra való hajlama a magasabb rendű gondolkodási képességekkel függ össze, beleértve az összetettebb tervek felépítését és végrehajtását, valamint az epizodikus jövőre való gondolkodást, vagyis egyszerűbben fogalmazva az előre gondolkodást.
Ege Kamber PhD-hallgatót, aki szintén részt vett a kutatásban, különösen az utóbbi érdekelte. A tanulmányról szóló anyagban felidézte azt a kísérletet, amiben a gyerekeknek adnak egy édességet, és megígérik nekik, hogyha várnak 10 percet, akkor kapnak még egyet, ha azonban azonnal megeszik, akkor nem lesz repeta. Ez a késleltetett jutalom, a halogatásnál viszont nincs ilyen, ott csak azonnali jutalom van, mégpedig az, hogyha eltoljuk későbbre a nemkívánatos feladatot, akkor kiélvezhetjük azt az időt, amit így nyertünk.
Igen, ám, csak ennek nem örülhetünk túl sokáig. „Mindeközben tudjuk, hogy a feladatot előbb-utóbb majd meg kell csinálni, és tulajdonképpen a jövőbeni énünket büntetjük a halogatással, hiszen neki kell majd megküzdeni a szorongással és neki kell majd végül mégis elvégeznie a feladatot” – tette hozzá.
A kutatók elismerték, hogy vizsgálatukat néhány tényező korlátozta. Nem tartalmazott viselkedési adatokat, nem készítettek közvetlen interjút a gyerekekkel, és a kérdőív a halogatásra való hajlamot mint tulajdonságot mérte, nem pedig a viselkedés gyakorisága alapján. „A jövőbeni kutatásoknak tovább kell vizsgálniuk ennek a viselkedésnek a kialakulását és fejlődését az óvodáskorú gyermekeknél, valamint a többi kognitív és szociális képességgel való kapcsolatát” – jegyzik meg.
(via)
