Koromfekete haj frufruval, világítóan kék szemek, párducmintás body- ezek a védjegyei a világ leghíresebb pin-up modelljének, Bettie Page-nek, akinek élete nem volt könnyű, és aki annak ellenére, hogy rengeteg nőnek lett példaképe, sokaknak sikerült megtalálni és felvállani magukat, mégsem tekintenek rá igazi idolként, hiszen ahogyan lehet úgy nézni rá, mint a nők szexuális felszabadulásának fontos támogatóját, előremozdítóját, mások viszont a nők szexuális kizsákmányolásának egyik jelképét látják benne.
Egy modell születése
Betty Page, vagy ahogyan egy idő után ő írta saját nevét Bettie Page 1923. április 22-én született Nashville-ben. Hat testvér közül ő volt a második legidősebb, a kisebbeket sokszor bízták az ő gondjaira, főleg, amikor édesapja börtönbe került autólopás miatt. Szülei később elváltak, és anyja két testvérével együtt egy árvaházba adta egy évre. „Mindig egy olyan édesanyára vágytam, aki odafigyel rám. De azt gondolta, hogy bajkeverők vagyunk. És amikor 13 évesen elkezdtem menstruálni, azt hittem, meghalok, mert soha semmit nem tanított erről” – emlékezett vissza később Page. Ugyan apja nem tűnt el teljesen az életükből, egy időben például egy alagsori szobát bérelt anyjuktól, az ő kapcsolatuk is nagyon terhelt volt, a férfi 13 évesen molesztálni kezdte lányát, és állítólag testvéreivel is erőszakoskodott.
Bettie Page, ahogyan később írta nevét, fiatalon házasodott, pár hónappal huszadik születésnapja előtt kötötte össze életét középiskolai szerelmével, William E. Neallel, de a nász mindössze pár évig tartott, 1947-ben elvált erőszakos férjétől. Mindeközben Page, aki a középiskolában, nagyon jó tanuló volt, úgy tűnt, szép jövő áll előtte, elnyerte George Peabody College ösztöndíját, tanárnak készült, de szembesülnie kellett azzal, hogy nem tudja fegyelmezni a gyerekeket.
Fotó: Archive Photos/Getty Images
San Franciscóba költözve titkárnőként és modellként dolgozott egy szőrmekereskedésben, illetve szerencsét próbált Los Angelesben is, de nem sikerült elhelyezkednie a filmiparban. Egy rövid otthoni kerülő után New Yorkban kötött ki, először is titkárnőként helyezkedett el, majd egyszer összefutott egy rendőrtiszttel, Jerry Tibbs-szel, aki fotósként is dolgozott, és megjegyezte, tökéletes pin-up modell lenne. Ő javasolta azt is, hogy hordjon frufrut. Page pedig nemcsak modellként állt helyt, még gyermekként testvéreivel gyakran öltöztek be kedvenc hollywoodi sztárjaiknak, így volt némi gyakorlata, és nemcsak hogy ügyesen ki tudta sminkelni magát, illetve frizuráját is el tudta készíteni, de öltözékeit is sokszor maga készítette.
Később Irving Klaw-val dolgozott együtt, neki köszönhetően lett fétismodell, volt, hogy ő volt a szigorú domina, és volt, hogy ő volt kiszolgáltatott helyzetben, megkötözve. Irving Klaw testvére, Paula így emlékszik rá. „Csendes lány volt, egyszerű és rendes, nem szaladgált a férfiak után, nem volt aranyásó. Emlékszem, amikor híre ment, hogy Howard Hughes találkozni akart vele, ám azok után, amit hallott róla, azt mondta, hogy mégsem akar találkozni vele. Volt egy barátja, akit támogatott, de soha nem láttam. Tudom, hogy pénzt küldött a családjának. Bettie egy nagyon egyszerű, kis, negyedik emeleti lakásban élt, csak egy ágy, egy komód, egy tévé volt benne, és nem sok minden más. Általában pulóverben és tréningnadrágban jött dolgozni. Soha nem láttam kiöltözve. Tényleg nem volt tisztában a vonzerejével, és csak nevetett a rajongói leveleken.”
Bettie Page és a fotós Irving Klaw (Fotó: Archive Photos/Getty Images)
Mivel egy törvény tiltotta a meztelen vagy szexuális tartalmú képek küldését, ezért ahhoz, hogy a fotókat ki tudják postázni, a modelleknek – amennyire csak lehetett – el kellett takarniuk a legintimebb testrészeiket, illetve nem imitálhattak szexuális aktust. Paula Klaw szerint Bettie Page soha nem ellenkezett, megcsinálta a munkát, bár nem biztos abban, hogy mindent elvállalt volna, ha nem lett volna szüksége a pénzre. Állítása szerint ők óránként 10 dollárt fizettek neki, vagyis az ót órás munkáért 50 dollár járt neki, illetve ezen felül kapott még 50 dollárt kvázi borravalóként. Csak az összehasonlítás kedvéért, egy titkárnő órabére ekkor 1 dollár volt.
Hogy a pénz fontos szempont volt, azt ő sem tagadta. „A magazinokban, újságokban és mindenhol úgy emlegetnek engem, mint a bondage királynője, miközben csak a Klaw testvéreknek vállaltam ilyet. Általában minden második szombaton volt fotózás több modellel, és ahhoz, hogy fizetést kapjak, egy órányi bondage fotózást kellett csinálnom. És ez volt az egyetlen ok, amiért elvállatam, más jellegű tapasztalatom nem volt ezzel a műfajjal, bár nem helytelenítem,
szerintem mindenki csinálja azt, amit szeret, egészen addig, amíg azzal nem bánt másokat, nem árt másoknak
– ezt vallom kislánykorom óta. Persze valójában nevettünk néhány kérésen, ami érkezett, még bíróktól, ügyvédektől, orvosoktól és magas beosztású emberektől is kaptunk leveleket.”
Karrierjében óriási fordulópontot jelentet, hogy amikor Miamiban nyaralt, összeismerkedett Bunny Yeagerrel. Az egykori modellből lett fotós is számtalan mára már ikonikussá vált képet készített róla, például, amiken gepárdokkal pózol. Ezek kívül az egyik leghíresebb fotó talán az, amin egy fenyőfa mellett térdepel egy szál mikulássapkában, és ami bekerült a Playboyba is. Bettie Page pedig nemcsak, hogy az 1955-ös év januári számának címlaplánya lett, de ebben az évben elnyerte a Miss Pinup Girl of the World címet.
Bettie Page fürdőruhában, New York, 1951. (Fotó: Getty Images)
Sajnos semmi sem tarthat örökké, hamarosan gyülekezni kezdtek a sötét felhők. Az egyik sötét felhő pedig nem volt más mint Estes Kefauver képviselő, aki 1956-ban (is) indulni szeretett volna az elnökválasztáson, és több között azzal próbálta meggyőzni másokat az alkalmasságáról, hogy a szenátus igazságügyi bizottságának elnökeként hadat üzent «a fiatalok elméjét megmérgező tartalmaknak», többek között a pornográfiának. Így került célkeresztbe Irving Klaw is. „Ez volt az egyetlen alkalom, amikor Bettie-t feldúltnak láttam. Rettegett attól a lehetőségtől, hogy a barátai, Irving és Paula ellen kell tanúskodnia” – nyilatkozta Eric Stanton, aki Klaw alkalmazottjaként kezdte pályafutását.
Végül nem kellett tanúvallomást tenni, de a történtek így is megviselték, és két évvel később abbahagyja a modellkedést. De más források szerint annak is köze lehetett ehhez, hogy egy fiatalember állítólag meghalt egy fotózás során, amelyet az ő képei ihlethettek.
Az aranykor után
Miután összeveszett akkori férjével, Armond Waltersonnal, Page 1959 szilveszterén sírva menekült el otthonról. Az utcán észrevett egy neonreklámot egy kis fehér templom felett, amelynek ajtaja nyitva volt. Ezután úgy döntött, életét ezentúl a vallásnak szenteli, több bibliaiskolába is járt, ám hiába szeretett volna misszionáriusként dolgozni Afrikában, de mivel elvált nő volt, erre nem volt lehetősége. Ezután visszatért Nashville-be, ahol újra beiratkozott a főiskolába, hogy mesterdiplomát szerezzen pedagógiából, de nem fejezte be tanulmányait, ahogyan első férjével, Billy Neallel kötött második házassága sem tartott sokáig.
Ezután Floridában telepedett le, ahol Harry Learyvel kötötte össze ismét életét, de pár évvel később ennek is válás lett a vége, mindeközben mentális állapota egyre romlott, 1972-ben kihívták a rendőrséget, mert fenyegetően viselkedett, majd nem sokkal később le is tartóztatták, mert állítólag késsel a kezében arra kényszerítette volt férjét és annak gyermekeit, hogy egy Jézus-kép előtt imádkozzanak, és véletlenül se kalandozzon el a tekintetük.
Bettie Page ezután bátyja után költözött Kaliforniába, de nem lett jobban, miután rátámadt akkori főbérlőjére, az orvosok paranoid skizofréniát diagnosztizáltak nála, és 20 hónapot töltött egy kórházban. 1982-ben egy másik főbérlővel is összetűzésbe került, késsel támadt rá, és le is tartóztatták testi sértésért, de betegsége miatt nem börtönbe, hanem pszichiátriára küldték, ahonnan csak 1992-ben engedték ki.
Így nem is tudott arról, hogy az 1980-as években milyen kultusz alakult ki körülötte. Az egyik ok, amiért ismét ráterelődött a figyelem, a Rocketeer című képregényben a főhős szerelmét róla mintázta az alkotó, Dave Stevens, illetve 1987-ben Greg Theakston elindította The Betty Pages fanzine-t, és egyre több nagyobb újság is írt róla, és a sort tovább lehetne folytatni. Amint kiengedték a kórházból, több megkeresést is kapott, interjúkban szerepelt, bár azt nem engedte, hogy képek készüljenek róla vagy látszódjon a felvételeken, miközben küzdött azért, hogy a régebben készült képekért járó jogdíjhoz hozzájusson.
Bettie Page utolsó éveinek nagy részét egy egyszobás lakásban töltötte, Bibliát olvasott, keresztény és country dalokat hallgatott, westerneket nézett a tévében, próbált egészségesen élni és vagy néha használtruha-boltokban nézelődött. Ügynökei néha rávették, hogy látogasson el irodájukba, hogy dedikálhassa régi fotóit. Egy, a halála előtt adott interjúban azt mondta, nem tudja, hogy miért pont ő az, aki ilyen hosszú idővel azután lett híres, hogy felhagyott a modellkedéssel. Ehhez a beszélgetéshez az ő kérésére nem készült kép, ugyanis azt szerette volna, hogy az emberek emlékében úgy éljen tovább, mint amilyen karrierje csúcsán volt.
Azt akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint arra a nőre, aki megváltoztatta azt, amit az emberek gondolnak a meztelenségről
– tette hozzá.
Arra, hogy a múltját hogyan sikerült összeegyeztetni azzal, hogy a vallás felé fordult, azt mondta, kidobott minden olyan tárgyat, ami a modellkedésből maradt, bár ez nem volt könnyű számára. „Bárcsak megtartottam volna még néhány bikinimet emlékbe, de úgy éreztem, sem Isten, sem a többiek nem néznék jó szemmel, ha modellkednék vagy akárcsak beszélnék róla, így a bibliaiskolában senki nem tudta, hogy mivel foglalkoztam korábban.”
Bettie Page ostorral veri magát, 1955. (Fotó: Archive Photos/Getty Images)
Azt is elmondta egy másik interjúban, hogy alapvetően nem gondolja azt, hogy szégyellnie kellene magát a munkája miatt, hiszen sokkal jobb volt, mint napi nyolc órán keresztül püfölni az írógépet, és egyszer azzal is érvelt, nem is hiszi, hogy Isten helyteleníti a meztelenséget, elvégre ő tette Ádámot és Évát, majd rájött, mivel így biztosította a megélhetésemet, ebből lett pénze, nem kell rosszul éreznie magát.
Bettie Page 2008-ban, 85 éves korában hunyt el, miután tüdőgyulladással kórházba került, és szívrohamot kapott
Rengeteg olyan nehézséggel kellett megküzdenie, amivel mások is azonosulni tudnak. De bármit is hozott az élet, makacsul optimista maradt. A kezelések, a szegénység, a sok csalódás ellenére mindig felállt a padlóról, és reménykedett abban, hogy jobb idők jönnek
– nyilatkozta róla Tori Rodriguez, a Bettie Page: The Lost Years című könyv szerzője.
Nyolc évvel a halála után a tizedik helyen szerepelt a Forbes magazin azon listáján, amelyen azokat a hírességeket sorolják fel, akik posztumusz kereste adott évben legmagasabb volt, a 2016-as adatok szerint Bettie Page bevétele ebben az évben tizenegy millió dollár volt, és még évekkel később is jutott neki hely az első tizenháromban.
