„1963. június 16-án moszkvai idő szerint 12 óra 30 perckor a Szovjetunióban Föld körüli pályára fellőtték a Vosztok–6. űrhajót, amelyet a világon először vezet nő: Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova. Ezzel az űrrepüléssel folytatódik annak vizsgálata, hogy miként hatnak az emberi szervezetre az űrhajózás különböző tényezői. A többi között összehasonlító módon elemezni fogják e tényezők hatását a férfi és a nő szervezetére, újabb orvostudományi és biológiai kutatásokat végeznek, tovább fejlesztik és tökéletesítik az űrhajók berendezését az együttes űrrepülés viszonyainak megfelelően”
– így számoltak be hatvan évvel ezelőtt a magyar lapok az űr meghódításának egyik fontos mérföldkövéről. Nagy dicsőség volt ez a Szovjetuniónak, hiszen hidegháborús ellenfelüket, az Egyesült Államokat alaposan lekörözték, hiszen ők csak 1983-ben küldtek először nőt az űrbe, ráadásul Sally Ride – akinek mindez persze nem kisebbíti az érdemeit, így is csak harmadik lett, hiszen egy évvel korábban egy másik szovjet űrhajósnő, Szvetlana Szavickaja is megelőzte őt.
Az, hogy női űrhajósokat is kellene toborozni, csak akkor merült fel az illetékeseknél, amikor Jurij Gagarin mint első ember a világűrben, bejárta a világot, és az újságírók gyakran feltették a kérdést, hogy mégis mikor küldenek nőket is az űrbe. A delegáció tagja volt Nyikolaj Kamanyin tábornok, az űrhajóscsoportért felelős vezetője, ő volt az, aki megpróbált támogatókat találni a programhoz.
Juri Gagarin, Alexey Leonov és Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova (Fotó: Keystone-France/Gamma-Keystone via Getty Images)
Ugyan voltak szövetségesei, de akadtak olyanok is, akik nem voltak elragadtatva ettől az ötlettől, ám mivel Nyikita Hruscsov, Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára rábólintott a tervre, a női űrhajósjelöltek felkutatása azonnal elkezdődött. Egy gond volt csak, az űrhajósjelölteket a katonai pilóták közül válogatták ki, de ekkor nem voltak köztük nők. A megoldás az lett, hogy a szovjet repülő- és ejtőernyős sportklubok tagjai között indult el a toborzás. Így került a jelöltek közé Valentyina Tyereskova is.
A kezdetek
Tyereskova 1937. március 6-án született Maszlennyikovo községben. Édesanyja, Jelena Tyereskova textilgyári munkás volt, édesapja, Vlagyimir Tyereskov pedig traktorosként dolgozott, de sajnos a második világháborúban, pontosabban a szovjet–finn háborúban életét vesztette. Valentyina 17 éves korában betanított munkásként kezdett dolgozni egy gumiabroncsgyárban, majd 1955-ben édesanyjához hasonlóan ő is textilipari munkás lett, és meg is választották a gyár Komszomol Bizottságának titkárává, ami mindenképpen jól jött a későbbiekben.
Időközben elkezdett érdeklődni az ejtőernyőzés iránt is, és tagja lett jaroszlavi repülőklubnak. Édesanyjának nem mesélt új hobbijáról, ami igazi szerelem lett, több mint 100 ugrást hajtott végre, és mindent kipróbált, amit csak lehetett, ugrott nappal, ugrott éjjel.
„Ameddig csak lehetett, kivártam, és nem húztam meg a zsinórt, csak hogy ki tudjam élvezni, hogy a levegőben vagyok, 40 másodperc, 50 másodperc… Ez nem olyan, mintha tehetetlenül zuhannál, az egész testedben szétárad egy jó érzés, egyszerűen csodálatos” – nyilatkozta egy interjúban.
Tyereskova gyakorolja az evést a repülési szimuláció alatt (Fotó: Hulton-Deutsch Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)
Vele együtt több mint 400 nő jelentkezett az űrprogramra, közülük alig több mint ötvenen kerültek be a következő körbe, és csak öten kerültek be a programba, Tyereskován kívül még Tatyjana Kuznyecovát, Zsanna Jorkinát, Irina Szolovjovát és Valentyina Ponomarjovát választotta ki a bizottság. A kiképzés során Kuznyecova kiesett a csapatból, Kamanyin egyébként sem találta a legideálisabb jelöltnek, és később fizikai teherbírása is aggodalomra adott okot.
Ponomarjova vele ellentétben viszont mind felkészültségben, mind az egészségi állapotát illetően a legalkalmasabb jelölt lehetett volna, de vele szemben állítólagos értékrendje miatt voltak fenntartások. Visszaemlékezései szerint egyébként a csapat tagjai nem voltak irigyek egymásra, egészséges versenyszellem fűtötte őket, és ha kellett, igenis támogatták egymást.
Ahogyan közeledett az indulás napja, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ki a favorit, és hamarosan hivatalosan is megerősítették, hogy Tyereskova fog repülni, Ponomarjova és Szolovjova lesznek a tartalékosok. „Nincs kétségem afelől, hogy Ponomarjeva volt a legalkalmasabb a feladatra. De Gagarin esetétől eltérően a végső döntést nem szakemberek, hanem magas rangú politikusok hozták meg, köztük Nyikita Hruscsov, aki egy »szoknyás Gagarint« keresett. Hruscsov úgy vélte, Tyereskova jobban képviseli majd az ideális szovjet nőt, és nemcsak azért, mert munkásnő volt, hanem mert a textiliparban dolgozott” – nyilatkozta Anton Pervusin űrtörténész és író.
Tyereskova a Baikonur Űrközpontban, 1963. június 16-án (Fotó: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images)
A kilövés napja előtt mindhárom női űrhajósnak ugyanazokat a feladatokat kellett elvégeznie. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az eredeti elképzelés szerint nem egy, hanem két női űrhajóst küldtek volna az űrbe: egyikük a Vosztok–5, másikuk pedig a Vosztok–6 fedélzetén utazott volna, 1963 tavaszán azonban módosult a terv, és a Vosztok–5-tel végül egy férfi kozmonauta, Valerij Bikovszkij indult útnak két nappal a Vosztok–6 kilövése előtt.
A Molnár-ikrek
Molnár Margit és Molnár Jolán Sárkeresztúron született 1945. február 11-én, történetükre Valentyina Tyereskova űrrepülése után figyeltek fel, hiszen akárcsak az első nő az űrben, nekik is az ejtőernyőzés volt a szenvedélyük.
„Úgy lettem ejtőernyős, hogy egy ízben a konyhán, ahol dolgoztam, kezembe került egy ejtőernyős szakkönyv. Dolgozott velem egy lány, az övé volt a könyv, valamikor ugrott is néhányat. Nem hagytam neki békét, állandóan firtattam, milyen is az, hogy is kell nekilátni – s mindenre válaszolt. Másnap jelentkeztem a MHS ejtőernyős szakkörénél, és azóta is aktív tagja vagyok” – mesélt a kezdetekről 1963-ban Molnár Margit, akit testvére is követett.
És hogy mit szóltak Valentyina Tyereskova teljesítményéhez? Természetesen nagyon örültek neki, hogy egy nő is kijutott az űrbe. „Bennünket erősít ez, hiszen még az ejtőernyős fiúk között is akadt néhány, aki így beszélt nemrég: »Nem lányoknak való ez a sport… Majd így kihat a szervezetünkre, meg úgy… Legjobb, ha felhagytok vele.« Hát tessék, most megkapták. Bebizonyosodik, hogy ezen a téren sem vagyunk alábbvalóak a teremtés koronáinál, hallgathatnak is a fiúk, mint a csuka.”
Forrás: Néphadsereg, 1963.
A szoknyás Gagarinok
És eljött 1963. június 16., kétórás visszaszámlálás után a Vosztok–6 pedig gond nélkül felszállt, és néhány órán belül már sikerült is kapcsolatot létesíteni Vosztok 5–tel utazó Bykovszkijjal. Mint kiderült, Tyereskova édesanyja mit sem tudott arról, hogy lánya milyen fontos küldetésben vesz részt, csak akkor döbbent rá, amikor a rádióban hallotta. „Válja beszédes, de tud titkot tartani is” – nyilatkozta akkor a büszke szülő a Magyar Távirati Iroda munkatársának.
Tyereskova, akinek hívójele a hívójele Sirály (Csajka) lett – végül három napot töltött az űrben, és 1963. június 19-én este ért földet a Bajevo falucskától 7 kilométerre délre, Barnaul városától 200 kilométerre nyugatra és Karagandi városától 620 kilométerre északkeletre. A landolás nem ment simán, még az ereszkedés közben megsérült az orra, ráadásul földet éréskor hátára érkezett, majd az erős szél belekapott az ernyőbe és meghempergette az űrhajósnőt.
A kutató-mentő egységek érkezéséig Tyereskova megkereste a tőle nem messze landolt űrkabint, ahol helyi földművesekkel találkozott. Egyes források szerint étellel kínálták az űrhajósnőt, amit ő készségesen elfogadott, ugyanis az utazáshoz kapott űrételeket gusztustalannak találta, azokból alig evett, de így legalább fel tudta azt ajánlani a vendéglátóinak. Ezzel persze Tyereskova szembement az előírásokkal, hiszen nem várta meg a repülőorvosi vizsgálatot, de állítólag nem ez volt az egyetlen kihágása. A legendárium szerint Szergej Koroljov vezetőmérnök egy szitokszót használva meg is jegyezte, hogy több nőt bizony nem küldenek az űrbe.
A többiek mindenesetre bíztak abban, hogy egy napon majd követhetik Tyereskovát az űrbe. Sajnos nem így lett. A Szojuz–1 küldetése után Vlagyimir Komarovot a Földre visszahozó ejtőernyő nem működött, így Komarov lett az első ember, aki űrrepülés közben halt meg, Jurij Gagarin pedig egy rutin gyakorlórepülés során szenvedett halálos balesetet a Cskalovszkij légibázisnál. Ezek az incidensek az egész űrprogramot felfüggesztették, és a női űrhajósegységet 1969-re feloszlatták. Persze tagjainak utána is kényelmes életet biztosítottak, vagyis ez volt a hivatalos változat.
„Tudtuk, hogy egyikünk lesz az első. Elfogadtuk ezt, mert tudtuk, hogy a mi időnk is eljön. Csakhogy ez sosem történt meg”
– mondta 2015-ben bekövetkezett halála előtt Zsanna Jorkina.
Újra a Földön
Ugyanabban az évben, hogy kilépett az űrbe, Tyereskova összeházasodott a Vosztok–3 űrhajósával, Andrijan Nyikolajevvel, az esküvőjükön még Hruscsov is jelen volt. A házaspárnak egy gyermeke született, Jelena. Mind az esküvőt, mind a gyermeke születését óriási érdeklődés övezte. Kapcsolatuk később megromlott, egy interjúban Tyereskova azt mondta, hogy Nyikolajevvel nagyszerű volt együtt dolgozni, de otthon igazi zsarnokként viselkedett, 1982-ben el is váltak. A férfi soha többé nem nősült meg, ismerőse szerint nem akarta megosztani az életét egyetlen nővel sem, csak Valentyinával. Vele ellentétben Tyereskova ismét megházasodott, feleségül ment egy sebészhez, akivel a férfi 1999-ben bekövetkezett haláláig boldogan élt együtt.
Stanisław Mikulski lengyel színész, Valentyina Tyereskova, az első női űrhajós és Pécsi Ildikó a IX. Világifjúsági Találkozón Szófiában. (Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán)
Ahogyan arra számítani lehetett, óriási propagandaértéke volt annak, hogy a Szovjetunió küldte az űrbe az első nőt, és jól sejtették, hogy olyan embert kell kiválasztaniuk, aki nem riad vissza a nyilvános szerepléstől, hiszen igazi hősként ünnepelték világszerte.
Persze az évek során ez megváltozott, Tyereskova ma már csak ritkán nyilatkozik, de azt szinte minden interjúban elhangzik, szívesen visszatérne az űrbe. „A Mars a kedvenc bolygóm, és az az álmom, hogy eljussak oda, hogy megtudjam, létezett-e valaha élet a Marson. És ha igen, miért tűnt el” – mondta egyszer, ahogyan azt is elárulta, különösen aggódik az aszteroidák okozta veszély miatt. „Az embereknek nem háborúkra kellene pénzt pazarolniuk, hanem össze kellene fogniuk, hogy megvitassák, hogyan védjük meg a világot az olyan fenyegetésektől, mint az űrből érkező aszteroidák” – tette hozzá.
Ha Tyereskováról van szó, nem lehet a politikát figyelmen kívül hagyni, amellett, hogy Szovjet Nőbizottság elnöke volt, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja lett. „A Szovjetunió több generáció számára is fontos volt. Nem hagyom figyelmen kívül a hibáit, de helytelen, ha csak a rossz oldalát látjuk, sok jó is volt benne” – mondta egyszer, és a rendszer működésének ő is áldozata volt, hiszen arról, hogy pontosan mi is történt a küldetés során, csak évtizedekkel később beszélhetett csak.
A Vosztok 6 asztronautája, Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova (Fotó: Sovfoto/Universal Images Group via Getty Images)
Tagadja, hogy rosszul érezte volna magát, vagyis hogy rosszabbul érezte magát, mint amire számítani lehetett, ahogyan azt is, hogy nem tudta elvégezni a fedélzeti vizsgálatokat. Állítólag az ő kérésére hosszabbították meg az űrrepülés időtartamát egyről három napra, és van még valami: kiderült, hogy bizonyos adatok hibásan lettek megadva, és ennek végzetes következményei lettek volna, ha nem korrigálják, hiszen így nem tudott volna visszatérni a Földre, őt pedig megeskették, erről senkinek nem beszélhet. „Ragaszkodtunk hozzá, hogy minden rendben van, nem beszéltünk róla. 30 évig titkoltuk, amíg az, aki a hibát elkövette, el nem hunyt.”
A Szovjetunió bukása mindenesetre nem ejtett csorbát az ő hírnevén, Oroszországban továbbra is hősként tekintenek rá, és a politikai karrierje is folytatódott, 2008-ban csatlakozott az Egységes Oroszország párthoz, 2011 óta parlamenti képviselő lett, 2020-ban pedig ő terjesztette be azt az alkotmánymódosítási javaslatot, amely lehetővé tette, hogy Vlagyimir Putyint harmadik alkalommal is megválaszthassák. Az orosz-ukrán háború pedig rá is rossz fényt vetett, és 2022-ben az ő neve is felkerült a szankciós listára.
