Rákkal küzdő betegek gyűjtötték össze azokat a mondatokat, amiket bár jó szándékból mondtak nekik, mégis inkább bántók voltak, mint támogatók. Ha lehet, te ezeket ne mondd, ha hasonló helyzetbe kerülnél. Vannak viszont szavak, amik örömet szereznek. Ezeket is összegyűjtöttük.
Ezeket ne mondd
“Lehetne rosszabb is.” Lehet, hogy ebben mély és filozofikus gondolat, azonban igen kevés vigaszt nyújt annak, aki éppen bajban van. Amikor ilyet mond valaki egy mellrákban szenvedő betegnek, tulajdonképpen ezt kommunikálja: szégyellhetnéd magad, hogy nem vagy elégedett a sorsoddal, hiszen mások mennyivel nagyobb problémákkal kell megküzdjenek! Ugye senki nem ezt szeretné hallani?
“Hogy megváltoztál!” Igen, a betegség kezelése gyakran komoly változásokat idéz elő a külsőn. Ezzel a beteg is tisztában van. De attól, hogy beteg, még ember is, aki jól szeretne kinézni, és nem akar még azon is bánkódni, hogy a súlyos betegsége mellett a külseje is leromlott. Ne emlékeztesd erre!
“Melyik stádiumban vagy?” Ez nagyon buta és tapintatlan kérdés. Ennyire részletesen csak nagyon kevés embernek szokott egy beteg ember beszámolni az állapotáról, ráadásul az is előfordulhat, hogy a kérdésre egy olyan őszinte választ kapunk, ami nem lesz kedves a fülünknek. Jobb, ha hagyjuk, hogy magától beszéljen erről a beteg, ha akar.
“Mit prognosztizálnak az orvosok?” Ez körülbelül az előbbi kérdéssel esik egy kategóriába.
“Ez csak haj, vissza fog nőni, ne aggódj!” Lenézi a beteget az, aki ilyet mond, hiszen ő maga is tudja, hogy a haj az haj, és a kezelés után vissza fog nőni. Nem lesz könnyebb egy ilyen “biztatástól” elviselni azt, hogy a sugárkezelések után kopasz az ember.
“Tudod, lehet, hogy én is rákos vagyok.” Az együttérzést nem azzal kell kimutatni, hogy biztosítjuk a beteget arról, hogy nekünk is legalább olyan rossz, mint neki. Ez aztán igazán nem segít rajta egy jottányit sem. Sőt, csak rosszabb helyzetbe hozza, hiszen nem csak magáért, de már érted is aggódnia kell ezután. Azon kívül elég nehezen hihető egy ilyen kijelentés.
“Szerinted mi okozta a rákot nálad?” Egy ilyen kérdés felér a vádirattal. Mintha azt feltételezné, hogy a beteg valami olyat tett, aminek rák lett a következménye. Ráadásul sok esetben nem is lehet kideríteni, mi okozta a betegséget – például a mellrák tipikusan olyan daganatos megbetegedés, aminek nem ismerik a kiváltó okait. Nem számít, hogy mi miatt alakult ki a betegség, aki ebben szenved, annak csak az fontos, hogy hogyan fogadjuk el őt és mivel segítjük a gyógyulását.
“Talán Isten akarata ez.” Egy mélyen vallásos ember talán megnyugvást talál ebben a gondolatban, de még ebben az esetben sem más szájából szeretné hallani. Aki viszont más alapokra helyezi az életét, annak nemcsak egyszerűen értelmezhetetlen, hanem egyenesen dühítő a gondolat, hogy egy külső erő szándékosan ilyen helyzetbe hozta őt. Ugyan miféle isten az, aki ezt akarja tenni vele? Ne ráncigáld bele a dolgokba Istent, még ha meggyőződéssel gondolod is, hogy az ő keze van az egészben.
Ezeket mondd
“Jól nézel ki!” A beteg általában tisztában van azzal, hogy néz ki, de egy ilyen kis bók akkor is jót tesz, még ha nem is igaz.
“Hogy érzed magad?” Ez egy egyszerű, nyílt és tapintatos érdeklődés, amire a beteg megválaszthatja válasz közben, hogy mennyit mondjon el az állapotáról. Nyilvánvalóan neki is szüksége van arra, hogy beszéljen a helyzetéről, betegségéről – ez önmagában is gyógyító hatású tud lenni –, de minden részletet valószínűleg nem szeretne megosztani veled.
“Nagyon sajnálom, hogy ilyen dolgokon kell keresztül menned. A mellrák pocsék dolog lehet.” Ez egy tárgyilagos és együtt érző megnyilvánulás – épp olyan, mire a betegnek szüksége van általában. Ha valaki, hát ő tudja, hogy mennyire vacak dolog rákosnak lenni, és örül, hogy más is látja ezt, de nem próbálja sem bagatellizálni, sem túldramatizálni, viszont igyekszik átérezni az ő helyzetét.
“Büszke vagyok rád.” Vedd észre, milyen nagy harcot vív a beteg és értékeld ezt. A pozitív megerősítés nagyon fontos ilyenkor, és a küzdelemért – bármilyen bátor küzdelemért – jár az elismerés. Még betegen is jólesik mindenkinek, ha elismerik és értékelik.
