„Nekem elég későn jött meg az első menstruációm, már 15 éves voltam, elsős gimnazista. Nem igazán voltam felkészítve rá otthon, de persze tudtam azért, hogy mivel jár, nem ért teljes meglepetésként. Viszont mivel még tapasztalatlan voltam, nem hordtam magammal mindig betétet, azt hittem, hogy a 28 nap, az kőbe van vésve, és nem jöhet meg korábban. Hát tévedtem.
A suliban az egyik nap váratlanul menstruálni kezdtem, hirtelen nem is tudtam, kihez forduljak segítségért.
Végül nagy szégyenkezve megkérdeztem az egyik osztálytársnőmet, akivel már jóban voltam, hogy tudna-e adni betétet, de úgy éreztem, elsüllyedek, annyira kényelmetlen volt a helyzet. Szerencsére ő bátrabb volt nálam, és bár nem volt nála betét, odament az osztályfőnökünkhöz, és kért tőle, hogy ne maradjak ott a bajban. Azóta is ő az egyik legjobb barátnőm.” – Andi, 17
„A testneveléstanárral volt összetűzésünk a menstruációnk miatt, több lánnyal is vitázott azon, hogy ne akarjunk felmentést kapni azon a napon, amikor épp megjött. Pedig görcsölt a hasunk, féltünk, hogy az ugrálás miatt elmozdul a betét, egyáltalán nem volt vonzó a tesióra, és tudtuk, hogy a másik tanárnak semmi problémája nincs azzal a másik osztályban, ha mensi miatt nem tornáznak a lányok.
Egészen nagy balhé kerekedett, elvi kérdést csinált belőle a tanár, mert szerinte csak lógni akartunk, pedig dehogyis.
Végül bevonta a szüleinket is, írt nekik üzenetet, hogy beszéljenek velünk, de azt a választ kapta tőlük is, hogy ha menstruálnak a lányok, és fáj a hasuk, akkor minek gyötörni őket. Szerencsére azóta már más a tesitanár, most nyugodtan görcsölhetünk a kispadon a menstruáció alatt, nem akar egyeseket osztani miatta.” – Panni, 16
Képünk illusztráció – Forrás: iStock
„Kellemetlen helyzetbe kerültem egyszer, amikor nyári táborban voltam, és pont akkor menstruáltam. Nem vittem otthonról elég betétet, pénzem pedig nem volt, úgyhogy ott álltam meglőve, hogy még két nap van a táborból, én pedig kifogytam a betétből.
Már azon gondolkodtam, hogyan fogom megoldani vécépapírral a dolgot.
De aztán az egyik barátnőm megmentett, feláldozta a megmaradt zsebpénzét, és vásárolt nekem egy csomaggal, hogy ne ázzak át teljesen.” – Annamari 17
„Élénken emlékszem arra, mennyire szégyelltem magam, amikor először kellett egyedül vásárolnom magamnak betétet. Napközben jött meg, és nem volt otthon, csak egy darab betétem, anyáék még soká értek haza, ezért cselekedni kellett, és egyedül megoldani a helyzetet.
Amúgy is elég visszahúzódó típus vagyok, egy ilyen helyzetben meg pláne úgy éreztem magam, mint a viccben a férfi, amikor próbál csendesen óvszert vásárolni.
De persze mindez csak a fejemben volt probléma, mert amúgy senki sem törődött vele, hogy mit rakok a kosaramba, a pénztáros meg valószínűleg látott már cifrábbat is annál, mint hogy egy kamasz intimbetétet vásárol éppen.” – Dóri, 16
„Nem volt kíméletes hozzám a természet, már az elejétől kezdve borzalmasan görcsölt a hasam minden menstruáció első napján.
Egyszer épp az iskolában jött meg, és annyira begörcsölt, hogy végül elájultam az órán, mentőt hívtak hozzám miatta.
Nagyon ciki volt, hogy összecsődült mindenki, én meg ott éledeztem, és mondtam a mentősöknek, hogy nincs bajom, csak menstruálok. Azóta már nem megyek sehova fájdalomcsillapító és görcsoldó nélkül, nehogy ilyesmi újra előforduljon.” – Kinga, 16
Szponzorált tartalom
