A gyengébbik nem kifejezés magában hordozza azt a feltételezést, miszerint a nők kevesebbre lennének képesek, mint a férfiak. Pedig mi pontosan tudjuk, hogy a nők mindig is a történelem formálói voltak – és lesznek.
Marie Curie
A rádium anyjaként ismert lengyel származású tudósnak és férjének köszönhetjük azt, hogy tudomásunk van a radioaktivitásról. Marie Curie, a Sorbonne egyetem első női professzora szó szerint az életét adta a tudományért. Nemcsak a nők, hanem a férfiak között is első volt, aki kétszer kapott Nobel-díjat: először a radioaktivitásért 1903-ban a fizikai Nobel-díjat, férjével, Pierre Curie-vel megosztva, majd a rádium és a polónium felfedezéséért 1911-ben kémiai Nobel-díjat tudhatott magáénak.
A kémiai Nobel-díjat azonban majdnem elvették tőle, mivel férje halála után egy fiatal, házas férfival bonyolódott viszonyba, akinek emiatt tönkrement a házassága. Az akadémia és a közvélemény Marie-t hibáztatta, azonban Marie képes volt felnyitni az emberek szemét azzal, hogy kiállt magáért, és elmondta: a magánélete és a munkássága két külön terület, és elért eredményeit a magánélete semmiben sem befolyásolja. Tegyük hozzá: ez kivételesen bátor tett volt, hiszen akkoriban az, hogy egy nő kiáll magáért, pláne a nyilvánosság előtt, egy cseppet sem volt megszokott.
Marie Curie és Pierre Curie a laborban
Emmeline Pankhurst
Azt, hogy mi, nők szavazhatunk a brit szüfrazsett mozgalom vetetőjének, Emmeline Pankhurstnak is köszönhetjük. Habár Emmeline hagyományos nevelést kapott a szüleitől, azaz elsősorban az anyaságra és az otthoni teendők ellátására nevelték, az életét a női egyenjogúságra tette fel. Miután leérettségizett, tovább tanult, és férjhez ment egy olyan férfihoz, aki támogatta őt a női egyenjogúságért folytatott harcában. Emmeline megalapította a Női Polgárjogi Egyesületet, ezt követően pedig szeretett volna a Független Munkáspártban tevékenykedni, de nő lévén nem nyerhetett felvételt.
Ez azonban nem szegte kedvét, és gondolt egy merészet: mivel elutasították a férfiak által uralt pártokból, alapított sajátot. Így történt, hogy 1903-ban létrehozta a Nők Szociális és Politikai Egyesületét, és mondhatni, figyelemfelkeltő politikát folytatott. Emmeline nem egyszer ült börtönben rendőrök elleni vétség, vagy épp ablakbetörések miatt. Az I. világháború alatt bátorította a nőket a gyári munkára, és a németekkel szembeni fellépésre. Az egyik legnagyobb érdeme kétségtelenül az lett, hogy elérte: a 30. életévüket betöltött nők szavazhassanak.
Emmeline Pankhurst vezetésével közel 50 ezer nő vonult fel azért, hogy az angol kormány nőket is alkalmazzon a lőszergyárakban. Forrás: Getty images
Eva Peron
Eva Peron a XX. század egyik legmeghatározóbb nőalakja volt. Argentina elnökének felesége, az argentin nép Evitája hihetetlen népszerűségnek örvendett az országában. Híres volt karitatív megmozdulásairól, rengeteget jótékonykodott, segítette az elesetteket, és segélyszervezetet is alapított. Evita valós, kézzel fogható segítséget adott az embereknek: ételt, megfelelő minőségű ivóvizet és lakhatási lehetőséget biztosított a számukra.
Valóságos sztárnak számított a maga korában, amihez hozzájárult az is, hogy koránt sem a felső tízezer sarjaként látta meg a napvilágot. Pont ellenkezőleg, nagyon szegény körülmények közül jött, mégsem felejtette el, milyen a társadalom peremén élni. Férjét mindvégig támogatta, és mindent megtett azért, hogy a népén segítsen.
Eva Peron első spanyolországi látogatása Forrás: Getty images
Rosa Parks
Rosa Parks is a legbátrabb, legelszántabb nők közé tartozott: az ’50-es években az USA-ban a feketék és a fehérek szegregációja természetesnek számított. A feketék csak a busz hátuljába ülhettek, át kellett adniuk a helyüket (nemtől függetlenül) az ő részlegükön is, ha a fehérek le akartak ülni. Külön mosdót kellett használniuk, és külön boltok, szórakozóhelyek létesültek, mert a fehérek számára fenntartott létesítményekben nem volt számukra hely.
1955-ben azonban Rosa Parks visszautasította a buszsofőr utasítását, miszerint adja át a helyét egy fehér férfinek. Nem Parks volt az első, aki ezt megtagadta, mégis az ügyet hatalmas hírverés követte, ami bíróságra került, a nő pedig pénzbüntetést kapott. Az esetet meglovagolva azonban több mint 1 éves bojkott vette kezdetét, amit az akkor még csak a szárnyait bontogató Martin Luther King Jr. vezetett: több tízezer fekete ember tagadta meg a város buszainak használatát, ami a busztársaságot csőddel fenyegette. Végül ez vezetett ahhoz, hogy a megkülönböztető törvényt eltörölték.
Rosa Parks bátorsága vezetett ahhoz, hogy később eltöröljék a megkülönböztetésen alapuló törvényt Forrás: Getty images
Szponzorált tartalom
