„Egy föld alá bevájt természetes madárlesben ültem a Jászságban egész nap, ahová a madaraknak vizet és egeret szoktak kitenni – mesélte a Magyarország Kúlnak Bernát Enikő. – Azt, hogy milyen madárnak lesz kedve arra járni, sosem lehet előre tudni. Tulajdonképpen mi is rókát vártunk nappal, aztán egyszer csak a jellegzetes, sivítós hangjával feltűnt egy kuvik. Nem volt sok időm, mert amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan állt is odébb. Persze a zsákmányt felmarkolta.”
Fotó: Bernát Enikő
A kuvik a bagolyfélék egyik legkülönlegesebb fajtája, és nagyon szeret az ember közelében élni. Mivel éjszakai ragadozó, nappal nehéz meglesni.
A kuvikról sok régi sztori van, az ember szereti, már az ókorban is szerette: Pallasz Athénét (az ókori görög mitológiában a bölcsesség, a jog, a művészetek, a kézművesség és a képzés istennője) sokszor ábrázolták vele, később egy négy drachmás pénzérmére is ráverték az alakját.
Fotó: Bernát Enikő
A magyar hiedelemvilágot tekintve inkább negatív dolgokat kapcsoltak a kuvikhoz, mert úgy tartották, hogy megérzi, ha egy házban halálos beteg fekszik, ilyenkor az ablakba, a ház tetejére száll. Ma már tudjuk, hogy a beteg mellett való virrasztás, a mozgás, a fények és az ételek illata vonzotta oda az éjszakai madarat.
Bernát Enikő egy, a Jászságban kialakított természetes madárlesből tudta lefotózni nappal a madarat.
