Az Oroszlány határában álló kamalduli remeteség épületcsoportja egy XVIII. századi birtok dombjára épült annak idején. A szerzetesi épületek között áll egy nemrég felújított kolostor, egy volt jégverem-ház és néhány kisebb kápolna is. A vastag fallal körülvett belső területen kis utcák haladnak szigorú rend szerint megszerkesztve, az együttes központjában álló templom körül pedig a clausura épült ki összesen 17 cellaházzal.
A nemrég a Szécsi Drone Photo által készített videofelvétel ebbe a zárt világba enged bepillantást felülről, a drón körberepüli azt a kolostort is, amelyet alig néhány éve, 2015-ben renováltak.
A remeteség 12 évig, II. József 1782-es rendeletéig virágzott, amelynek értelmében végül a majki szerzetesrendet is feloszlatták. Ekkor a kamalduli apró közösség 11 felszentelt atyából (páterből) és 4 fel nem szentelt szerzetesből (fráterből) állt.
1784-re már kiürült a remeteség, a birtokon csak a malombérlők és munkásaik és a halastavak gondozói maradtak. A templom egyes részeit 1785-től lebontották, elemeit az oroszlányi evangélikus templom építésénél használták fel. 1806-ban gróf Esterházy Károly vette meg a birtokot, aki bérbe adta a területet. Így Majkon a környék legnagyobb posztógyára működhetett, a cellaházakban ekkor munkások laktak, az egyikben iskolát rendeztek be. A malmokon kívül vendégház, malomlakások, zsellérházak, pálinkafőző is működött a területen. Később az itteni épületek az Eszterházyak kastélyához tartoztak.
A II. világháborút követően az épületegyüttes aztán kórházként működött, majd az államosítás után középiskola és kollégium, munkásszálló költözött falai közé, ekkor a még mozdítható dolgok végleg eltűntek.
A remeteség az 1980-as évektől számít turisztikai látnivalónak.
