Felszállt a Junkies arra a vonatra, amelyiknek a kupéiban olyan zenekarok ücsörögnek, akik nem tegnap hanem még az ezredforduló előtt alakultak, és elővettek egy-egy klasszikus lemezt, amit megkoncerteztetnek, esetleg meg is turnéztatnak. A találmány nem magyar, 2016-ban például a Jane’s Addiction turnézott a Ritual de lo Habituallal, 2006-ban a Metallica az akkor 20 éves Master of Puppets-cal, a 2017-es évet pedig a Ganxsta Zolee és a Kartel is az emlékezésnek szenteli, ugyanis a 20 éves Jégre teszlek lemezt állították színpadra.
A Junkies klasszik lemeze dettó 20 éves, a Nihil a műfaj (punkrock) egyik hazai alapvetése, rajta olyan életképekkel, mint a Miattad iszom, te állat.
A Junkies e hét pénteken játssza le egy az egyben a Nihilt a budapesti Barba Negra Trackben (ez az esemény Facebook oldala), ennek kapcsán tettünk fel öt villámkérdést az énekesnek.
Szekeres András gyorsba:
A jubileumi koncertet megéri a többi lemez is?
Rajtam nem múlik, én kifejezetten élvezem, amikor előveszünk egy régi lemezt, és megtanuljuk újra azokat a dalokat, amiket már nem tartunk repertoáron. A közönség is szinte követeli ezeket a bulikat, úgyhogy ez egy win-win szitu.
Mit hallgattál ma reggel?
Rádiót kapcsolgattam a kocsiban, egy Anna és a Barbies szám maradt meg, amiben egy srác is énekel – gondolom, a gitáros. Nem volt rossz, egész jól szólt. Nem vagyok Anna és a Barbies rajongó, csak néhány szám tetszik, Anna viszont nagyon jó arc.
Van bűnös zenei örömöd?
Néha, ha hallok egy nagyon rossz számot, akkor nem kapcsolom el egyből, hanem kínzom magam vele egy darabig. Ez bizonyos fokú mazochizmusra utal, de miközben hallgatom, azon gondolkodom, hogy mégis hogy lehet valami ennyire szar.
Melyik a kedvenc Akela számod?
A punklemezüket bírom, szerintem azon a vonalon kellett volna maradniuk, kifejezetten vicces volt és szórakoztató. A kedvenc szám a “Hej, ha én a kőkorszakban születhettem volna” kezdetű.
Ki az az énekes, akinek bármikor a bőrébe bújnál?
A fiatal Lennon vagy McCartney kalandjait azért átéltem volna, szépen letarolták a világot pár év alatt, és egy Oasis-koncertet is biztos elnyomnék Liam Gallagherként. De igazából nem bújnék senki bőrébe, általában szeretek önmagam lenni.
(borítókép: Junkies Facebook / Szili László)
