Nem is gondolnánk, milyen nehéz nyolc jógázni vágyó nőnek egy nyugis szegletet találni a hatalmas Városligetben. Az egyik felén a FINA-kordonok, a másikon a Liget-projekt felújítása állja az útjukat, kerülni kell a szélesebb utakat, a beerbike-okat, de még a korhadt fákat is. A jóga sok-sok egyéb mellett remek látvány, a szabadtéri szeánsz ugyan sok mindent megér, de minél kevésbé vannak szem előtt, annál jobb.
Fotók: Neményi Márton
Hamar találunk egy buja, füves részt, de “az nem jó, ott voltunk múlt héten is”, mondja Vágó Tímea jógaoktató, aki minden héten tart órákat a Ligetben. “Óra közben derült ki, hogy közel van a beerbike-útvonal, egy részeg le is ugrott és odajött, hogy csatlakozhat-e”, természetesen csatlakozhatott, nyílt társadalom a jógásoké.
“Picit bohóckodott, letolta a gatyáját a videózó haverjainak és tovább is iramodtak, mert hirtelen random beerbike-verseny alakult ki egy másik csapattal. Vicces volt.”
“Az odarohanó kutyusok gyakoriak még, ők mondjuk cukik, jönnek, szimatolnak, nézik: mizu, mit csináltok itt?” Nemrég pedig mellettük szakadt le egy jókora darab egy korhadt fáról. Gondoljunk bármit a Liget-projekt fapolitikájáról, ez azért ijesztő volt.
Nem bánják. A szabadtéri jóga ugyanis annyival jobb, mint a beltéri, hogy még a részeg, felajzott férfiak is apró kellemetlenségnek számítanak ahhoz képest, mekkora élmény. “Össze sem hasonlítható” – így Timi.
Végül találunk egy nyugodt, füves részt: a fák jótékonyan takarnak, jobbra naplementés jegyesfotózás, balra kutyások, szóval nincs zavaró elem.
“Amikor kint vagy a szabadban, egész más az óra minősége, csicseregnek a madarak, láthatod a gyönyörű eget és a csodás fákat, szabad vagy. Bent is meg lehet teremteni az atmoszférát, de a természet közelsége a ragyogó napsütéstől a legkisebb bogárig nagyon sokat ad.”
Ezért botolhatunk bármikor és bárhol jógás csoportokba, ha a Ligetben járunk. Maga a sport (terápia? torna? mozgásművészet?) is egyre népszerűbb, mióta pedig a tavaly egész nyáron lezárt Szabadság-hídon szinte naponta lehetett jógázni (eleinte flashmob-jelleggel, a végére pedig úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne – az is volt), még többeknek jött meg a kedve és oszoltak el az ellenérzéseik.
Van, aki elbújik, van, aki egyenesen a Nagyrét dombjának tetején tartja. Timi a kettő között mozog, sok hely nem is kell, baráti, kiscsoportos, öt-tíz (most éppen nyolc) -fős foglalkozások ezek, attól függően, ki hogy ér rá. Teljesen nyílt, bár ez már a sokadik alkalom, többen csak most ismerkednek meg, ami persze plusz kihívás: a jógázás intim helyzet, le kell vedlenünk a szégyenérzetet, csak úgy lehet, hogy nem ítélkezünk önmagunk és a másik felett.
Főhadiszállásuk a PimpiYoga Facebook-csoport (meghívásos, de csak tessék!), “Pimpi én vagyok, a keresztfiam csak így tudta kimondani, hogy Timcsi, rám ragadt, megszerettem, illik is hozzám” – magyarázza gyorsan Timi. Az pedig egy csöppet sem baj, hogy a név látszólag szembemegy a jóga komolykodó, mély, ezoterikus imidzsével.
“Váratlanul jött az életembe, egy barátnőm vitt el először és teljesen magával ragadott. Régóta kerestem valamit testileg, lelkileg, a jógában megtaláltam.”
Nem kezdőknek való, de nincs teljesíthetetlen feladat sem, az pedig sosem szégyen, ha valaki nincs képben és les. Főleg, hogy a fű szó szerint nehezített terep. “A gyakorlás nézőpontjából külön jó a szabadtér, a fű és a föld a talpunk alatt, hiszen a talaj egyenetlensége miatt például egy egyensúlyi ászana kivitelezéséhez nagyobb koncentráció szükséges. Amit talán másképp csinálok, az az, hogy jóval hangosabban instruálok, mert a nagy térben elveszik a hangom.”
Amikor nem jógázik, Timi gyógytornász. Pontosabban akkor is az, amikor jógázik: a kettő természetesen összefügg, pont annyira praktikus és egészségügyi téma, mint spirituális. A filozófiát persze nem szabad kispórolni: Timi mantrázik, “de a hangsúly a fizikai részen, az ászanák pontos kivitelezésén, azok megtanulásán és a helyes légzésen van”.
A padawanok sokfélék – igaz, eddig csak egy fiú akadt -, “van, aki betegség miatt kezdi el, van, aki a sportot egészíti ki a jógával, például nyújtásként, futás mellé. Egy biztos: a többi jön magától, megváltoztatja az életed a legjobb értelemben. Én például így szoktam le a dohányzásról és a húsról.”
Namaste.
