“Kész, most már végképp nincs miért odamenni, ha ez is bezár. Részemről ennyi volt, a Gozsdu udvarnak vége” – hallatszott a rövid eszmefuttatás a szerkesztőségben, miután kiderült, hogy augusztus 2-án utoljára nyit ki a Szomszéd – mármint abban a formában, ahogy eddig.
De ne rohanjunk ennyire előre, lépjünk vissza július 29-edikére, azaz szombatra, amikor a Gozsdu Manó Klub (GMK) a következőt posztolta a Facebookra:
“Kedves Emberek! Nagy híreink vannak: a mai nappal elköszönünk a GMK névtõl és a klub egy kis megújulás idejére visszavonul. Szóval gyertek ma velünk még a nyáriszünet előtt egy jó záróbulira, ahol 50%-os árkedvezménnyel várunk mindenkit, köszönetképp az eddigi szuper szezonokért!
Hamarosan pedig hírt adunk a folytatásról is! Thanks for all the fish.”
A GMK nyitásakor 7 éve az udvar még félig halott volt. Szombat este is kényelmesen lehetett sétálgatni, mivel nem a brit legénybúcsúsok meg egyéb külföldi hordák szántották fel a kockakövet. A Gozsdu egyszerre volt kocsma és zenés hely (kultúrtér szerencsére nem), tök jó piákkal és halál jó koncertekkel. Itt mutatta be első lemezét az Uzipov (az ország legjobb zenekara), de játszott itt az őspunk Kretens, a fiatalabb Kegyelemkettes vagy a SMRGL, akiknek a 2012 szeptemberi, flexes előadása miatt beindultak a tűzriasztók, és az udvar összes pincehelyiségét ki kellett üríteni – ez manapság nehéz lenne, olyan sok ezer ember bolyong itt éjszakánként.
“Ez már nem vendéglátás, ami itt folyik, hanem gyártósor” – mondták szombaton a pult mögül, miközben az iszonyatos tömegben vagy 8 percet kellett várni, mire egy nyamvadt sört kiraktak elénk. Nem az ő hibájuk. Ez a tömeg nehezen kezelhető, nincs az a sörcsap, ami utoléri.
Fotó: GMK Facebook
A GMK zárás, tulaj- és profilváltás másnapját még szinte ki sem heverte a pesti éjjel, amikor hétfőn érkezett a hír, hogy szerdán meg a Szomszéd tart záróbulit.
Öt éve nyitottak, eleinte nyögvenyelősen ment, de amikor beléptek a képbe a cseh sörök (a Lázár utcai Cech-inből szállítottak), a hely megtelt, és átszivárgott egy sornyi ember a 2012-ben drámai hirtelenséggel bezárt Klauzál téri Ellátó törzsközönségéből – aztán ők is úgy-ahogy elmaradoztak. “Itt már mást kell kiszolgálni, mi pedig őket nem tudjuk” – hangzik el a Szomszéd pultja mögül, a zárás / eladás melletti érv pedig érthető, mivel a Gozsdu udvar receptje nagyjából a hangzavar / vödrös koktél / tangás strip girl hármasából áll, a szesz minősége lényegtelen, a nyugalom meg ne itt keresse a helyét.
Lehetne hosszasan nyekegni, hogy jó vagy tré-e ez így. A jelenlegi vendégek nyilván szeretik a Gozsdu udvart, a környékbeliek pedig kevésbé a vele járó káoszt, de vendégként mindenki oda megy, ahova akar, maga dönt. Hasonlít ez arra, amikor a negyvenes korosztály azon hepciáskodik, hogy 93′-ban még milyen jó volt a Sziget, most meg egy szemét az egész, miközben most is jó, csak már másnak készül.
Egy valami biztos: két rém kedves hellyel lett szegényebb Budapest, megint lehet keresni mást helyette. Nyilván meglesz, csak nem ugyanott, a hajnali húgyfolyam és az eldobált gyrosok halmain.
