Szüleim a 70-es években az NSZK-ban éltek, édesapám Aachenben kapott munkát szerelésvezetőként. Édesanyámmal mindketten nagyon szerettek fényképezni, nem csoda, ha őket is utolérte a kor nagy őrülete, a fényképezőgép, ami helyben előhívja a képet. Sokáig gyűjtögettek, amíg összejött a pénz a féltégla méretű kamerára, majd dönteniük kellett, Polaroid vagy a Kodak által gyártott masinába ruháznak be. Végül az utóbbi mellett tették le voksukat – pechjükre. Alig telt el másfél év, amikor kiderült, a technológia lopott volt, a gépeket kártérítés ellenében visszahívták; szüleim azonban már Magyarországon éltek újra, nem tudtak visszamenni, így a nyakukon maradt a luxusmasina, amihez soha többé nem tudtak fotópapírt vásárolni.
fotó: Czvitkovits Judit
