Mindent feladott a budapesti pár, hogy körbeutazhassa a Földet

Zsófi és Ádám hét évig álmodozott együtt egy világkörüli útról, végül eldöntötték: belevágnak. Az utazáshoz fel kellett adniuk imádott budapesti albérletüket és egész addigi életüket, majd egy holland raktárban vállaltak munkát. Egy év alatt félre tudtak tenni annyit, ami elég volt a biztonságos első lépésekhez, nem sokkal később már a transzszibériai vonaton zötykölődtek.

Már a megismerkedésük sem volt szokványos: nyolc éve az afrikai Malawiban kezdődött a kapcsolatuk, ahol mindketten önkéntesként dolgoztak. Mivel Zsófi filmrendezőnek tanult az Színművészeti Egyetemen, adott volt, hogy a világkörüli útra kamerát is vigyenek magukkal. Közös álmuk egy egészestés dokumentumfilm megalkotása a különböző kultúrák „nagy öregjeinek” főszereplésével, akik a kamerán keresztül a fiatal generációnak is üzennek majd.

Utazásuk részleteit, a költségvetést, az útitervet, a fotókat és videókat Facebook blogon is dokumentálják.

Az eddigi legnehezebb napunk az volt, mikor Mumbaiban bent ragadtunk a hotelben. Épp indultunk volna a reptérre, amikor elkezdett esni az eső. Nemsokára már derékig ért a víz és a teljes forgalom leállt”

– meséli Zsófi a pár nappal ezelőtti mumbai-i árvízről.

Mivel közel volt a reptér, először gyalog, vagyis inkább úszva akartuk megközelíteni. Aztán a recepciós fiú mondta, hogy tele van a város patkányokkal, szóval a víz fertőző lehet, és ugye azt sem látjuk közben, hogy hova lépünk… Mivel rajtunk kívül nem volt más vendég, a hotelben nem volt más csak vajas kenyér és néhány üveg Fanta. A lépcsőkön egyre feljebb jött a víz, a fenti beázás miatt pedig a tető is elkezdett omlani. Mindeközben pedig próbáltuk elérni a repülőtársaságokat, hogy legalább a pénzünk ne ússzon el.”

Aztán estére a víz apadni kezdett, így Ádám és Zsófi kis idő múlva továbbállhattak. Azóta is úton vannak: Kambodzsa a következő állomás, a hazajövetelt pedig Dél-Amerikán keresztül tervezik majd.

Zsófi elmondta, gyakran felmerült benne a monoton hollandiai munka közben, hogy vajon megéri-e a robotolás, nem kellene-e inkább azt az utat járnia, mint a többi fiatalnak, akik otthon építik a karrierjüket és a családi életüket. De úgy tűnik, sikerült túllendülni a mélypontokon – eddig nem bánták meg.