„Nagyapám 26 éves nőtlen férfiként határozta el, hogy jelentkezik a Cunard Line hajóstársaság álláshirdetésére. A Carpathia gőzösre kerestek angolul és magyarul is jól beszélő orvost” – mondta Völgyi Péterné dr. Reich Márta, Lengyel Árpád unokája.
Az orvos első útja egyben az utolsó is lett. A Carpathia esemény nélkül teljesítette a Fiuméből New Yorkba tartó utat, és már visszafelé tartott 1100 utasával, amikor 1912. április 15-én hajnali negyed egykor egy tiszttársa berohant Lengyel kabinjába, és közölte vele: süllyed a Titanic. Arthur Henry Rostron kapitány azonnal parancsba adta, hogy induljanak el a katasztrófa helyszíne felé, a Budapesten medikusként már komoly mentős tapasztalatot szerző magyar orvost pedig utasította, hogy álljon oda, ahol felhúzzák a mentőcsónakból a túlélőket.
„Nagyapám mind a 705 túlélővel találkozott, naplójába pedig még a fedélzeten lejegyezte élményeit” – mondta az unoka, aki a Budapesten megtekinthető Titanic kiállítás rendelkezésére bocsátotta Lengyel Árpád személyes tárgyait és feljegyzéseit.
A visszafelé út három és fél napig tartott New Yorkba, erről dr. Lengyel Árpád így írt: „Rendkívül szomorú út volt. Könnyekre fakasztott mindenkit a menekültek jajgatása. Ki a gyermekeit, ki a szüleit, ki pedig az élete párját kereste. Mindannyian sokkos állapotban voltak… Különösen vigasztalhatatlan volt három fiatal asszonyka, akik – nászúton lévén – férjüket vesztették el. Ezek között volt egy feltűnően szép francia hölgy, aki valahányszor engem meglátott, ismét jajgatásba tört ki, mert – mint másoktól hallottam – alakom emlékeztette őt a mindössze 19 éves, hullámsírba veszett férjére.”
Lengyelt annyira megérintették a történtek, hogy hazatérve azonnal távozott tengeri állásából és Budapesten folytatta a gyógyítást, majd a világháborúban egy kórházvonat parancsnokaként szerzett további érdemeket.
A Titanic kiállítás Lengyel Árpád történetének dokumentációjával az év végéig látható az egykori VAM Design Center helyén, a Komplexben.