Egy fiatal lány a szabadtéri könyvszekrény kínálatát nézi a budapesti Hajógyári-szigeten, a Sziget fesztivál területén (MTI Fotó: Mohai Balázs)
A polcok mellett nem áll „ellenőr”, így az ötletgazdák valóban az olvasókra bízzák a könyvállományt – írja riportjában a hvg.hu. Olyan becsületkassza ez, amely alkalmasnak tűnhet a társadalmi fejlettség tesztelésére. Felügyelet nélküli értéktárgyak, szabad hozzáférésű kultúra.
Az ötletet 2012-ben honosították meg egymással párhuzamosan többen is Budapesten – köztük Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, amely az Óbudai Platán Könyvtárral és a KultúrMontázs Egyesülettel összefogva állította fel Csillaghegyen és Aquincumon az első szabadtéri polcokat. A fővárosban azóta a San Marco utcában és a Csobánka téren is megjelentek a szekrények, sőt a gyerekek is négy helyszínen válogathatnak a külön nekik kihelyezett olvasnivalókból. Nyitott polcok várják az érdeklődőket Kőbánya-Kispesten is – bár több, az interneten még fellelhető állomás már évek óta meg is szűnt.
A 2012-es Sziget fesztiválra telepített könyvszigetrõl bárki szabadon kivehette a neki tetszõ kötetet, az üzemeltetõk csak arra kérték, hogy olvasás után tegye oda vissza.
MTI Fotó: Mohai BalázsA hvg.hu riporterei a Wekerletelepen találták meg a legmegnyerőbb polcot. Bár a XIX. kerületen kívüliek számára a Kós Károly tér hírnevét elintézte a Barátok közt, a családias hangulatú városrész igazi ékszerdoboza a korábban a könyvtár mellett található, annak arrébb költözése óta viszont magányosan ácsorgó wekerlei könyvszekrény, amely már messziről jól láthatóan hirdeti mottóját: „Tégy egy könyvet – Végy egy könyvet!”. A templommal szemben szinte egy kis oltárnak tűnő könyvszekrény már a felhozatalával meggyőzött – a messziről sárgálló Albatrosz könyvek, a vaskos klasszikusok (a 22-es csapdája biblikus fekete kötete máig félelmetes látvány) és egy-egy frissebb fantasy mellett tankönyvek és még – részben megfejtetlen – keresztrejtvény-könyvek is lapultak a tömött polcokon.
A 2012 februárjától működő könyvszekrény úgy játszik közösségépítő szerepet a környéken lakók életében, hogy az egyetlen felmerülő költséget az évente egyszeri festés jelenti. A helyiek annyira vigyáznak a bódéra, hogy rongálás mindössze egyszer történt a több mint öt év alatt, akkor is csak egy kisebb feliratot kellett eltávolítani. Ellenben annyira a lakosok szívéhez nőtt a kezdeményezés, hogy abban a két hétben, amikor zárva tart a könyvtár, önkéntesek nyitják-zárják a szekrényt – és arra is volt már példa, hogy mire a könyvtárosok észbe kaptak egy esőzésnél, a járókelők már gondoskodtak az ajtók becsukásáról. A könyvválaszték cserélődésének dinamikáját itt is maga az érdeklődés szabja meg, hisz minél többen hagyják ott a már elolvasott könyvet, annál gyorsabban frissül a katalógus.
