A főként belvárosi tűzfalak megfestésével foglalkozó Színes Város Csoport ismét társadalmi összefogás eredményeként valósítja meg a művészeti fesztivált, amelynek idén először kiemelt partnervárosa Berlin volt. Az első két tűzfalat német grafikusok festették. Hogy kerültek ide?
A főváros és Berlin között épp idén 25 éves a testvérvárosi kapcsolat, és ahogy Peggy Gallert, a visitberlin egyik menedzsere a Magyarország Kúlnak elmondta, már ez apropó volt, hogy a két város szorosabb kapcsolatba kerüljön. Budapesti partnereiktől hallottak a lehetőségről, és szívesen kapcsolódtak a programba. A 25. éves jubileumon túl ez a fesztivál a berlini művészek részvételével egy hidat szimbolizál a két főváros között, ráadásul jó alkalomnak adódott, hogy ezzel a 365/24 kampányukat is bemutassák, így az itt élők őket is jobban megismerjék. A fesztivál választotta a művészeket, nekik nem volt ráhatásuk (ahogy a művekre sem), de nem is szerették volna befolyásolni, csak tevékenyen részt venni benne.
A második, nagyjából 450 m2 méretű falon 11 napon keresztül dolgozott a német származású, HRVB néven futó művész. HRVB, anyakönyve szerint Tom Berlinben él, a The Weird alkotócsoport tagja. A tervezőgrafikusként dolgozó street art művész jelenleg illusztrátor a német fővárosban, első rajzait graffitisként jegyezte, később indult el a mostanra fő fókuszába kerülő karakterábrázolás felé. Nyaranta a világot járja, és a külföldi felkéréseknek tesz eleget; előttünk Csehországban, azt megelőzően a francia borközpontban, Bourdeaux-ban járt, de festett már Szibériában is. Vele beszélgettünk.
Mennyi előkészületet kívánt a munka?
Az első skicctől a színminták meghatározásáig alig telt el 2-3 nap. Ebbe még a téma boncolgatása is belefért.
Pontos tervet kellett megvalósítania, vagy maradt lehetőség az improvizációra?
A vázlatok felvitele a falra nem jelentette a tervek 100%-os megvalósítását. Hagytam magamnak elég játékteret. Az első este, amikor itt voltam, kiültem a Duna partjára, hogy a terveken dolgozzak. Inspirált a város hangulata, a körülöttem lévő környezet, másnap már ez az élmény volt a kezemben.
Akik erre jártak, naponta látták a változást – Fotó: Farkas AndrásMilyen volt Budapesten dolgozni?
Mesés volt az időjárás, profi a szervezés, a helyi támogatás mindent biztosított. A fal formája, a tér, hogy egyszerre többen festettünk…és a Frici papánál töltött ebéd is felejthetetlen.
A pörkölt volt az egyik első magyar szó, amit megtanult, és ebből 5 különböző félét is evett.
Amikor valahol dolgozom, fontos, hogy ismerjem a hely atmoszféráját. Ráadásul a téma most erősen kötődött a gasztronómiához. 2018-ban Németország megmutatná a világnak, hogy már nem csak a barna szósz és a krumpli meg a hús a konyhánk lényege, ugyanezt gondolom a magyar konyháról. Ha a híres pörköltöt ötféleképpen is elkészíthetjük, akkor az kuriózum.
A fűszerezésen sok múlik – skicc és kész rajz között a levegőben – Fotó: Farkas AndrásJelentett valami igazi kihívást?
A dél körüli forróság. Ezt enyhítette az ebédszünet, és a napi 5 kg jégkocka.
Mit szól a kezdeményezéshez, hogy a tűzfalak nálunk képekké varázsolódnak?
A színek minden városnak jót tesznek, mert pont azt mutatja meg, a város mennyire él. Ha a szürke, kopott, tátongó falak színgazdaggá válnak, mesélni kezdenek – aki arra sétál, felfigyel majd rá. Egy város hangulatát sok minden határozhat meg, ha a művészet kivonul az utcára, nem lehet csak úgy elmenni mellette.
A dugóhúzó is ott van! – Fotó: Farkas AndrásZöldségek, vörösbor, paprika. Képelemek lettek.
És a „finom” szó – ez is ott van a falon. Ha valahová elutazunk, az ételek ízvilága sokáig bennünk maradhat. Sokat sétáltam, beszélgettem, bele kellett komponálnom a műbe a helyi jellemzőket, mert kivétel nélkül rám is hatottak.
Tom éppen azt írja a falra, hogy „finom” – Fotó: Farkas AndrásNem is járt még nálunk soha?
Egyszer, gyerekként voltam már Budapesten. A szüleim hoztak el, és hiába vittek volna kultúrprogramokra, engem csak a Balaton érdekelt. Oda akartam utazni minél előbb. Jó volt most a városban időzni.
A kollégája, Attila dolgozott Ön mellett.
Az utcához közelebb eső murál egy hétig készült, 230 m2 nagyságú, ezt ő készítette. Attila Magyarországon született, de később a családjával Németországba költöztek. Egészen különös, hogy most festeni jött vissza. Rajzfilmesre vette a stílust, a legkisebbekre, a gyerekekre akart hatni. A piac, mint fontos elem jelent meg a munkájában, a legjobb árut a főzéshez innen kell beszerezni. Nekem mindig a lángosról beszélt, azért van oda.
Attila munkája teljesen készen. Hozzávalók a piacról – Fotó: Farkas AndrásEnnyire fontosak tartja az ételeket?
Ha valaki finomat főz, az már eleve művészet. Össze lehet csapni, el lehet űzni az éhséget valamivel, de ha valaki időt szán rá, beleadja a lelkét, a szívét, abból más lesz. Az nettó élvezet.
