A József Attila-díjas írót, forgatókönyvírót és dramaturgot leginkább spirituális műveiről ismeri a nagyközönség. Müller Péter idézetekkel tele van az internet, ma a emberi kapcsolatok és a szerelem témaköréből szedtünk össze hármat. Ahogy szokták mondani: mindig jól jön.
“Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült – s azt mondom a kedvesemnek: “Szeretlek!”… Mi ez?! …Mi az, hogy “szeretlek”? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! …Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult… A sejtjeim szomjaznak rád… Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!… De hol jön ehhez a szó, hogy “szeretlek”?!… Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.”
“Amikor az én magánszívem és a te magánszíved rádöbben, hogy együtt!… Amikor rájövünk, hogy benned is, bennem is van egy fájdalmasan különálló, de mégis összetartozó, széttéphetetlenül közös Élet, és ettől ver a szívünk – ez a szeretet.”
“Egy lezárt kagyló sem létezhet külön. Ha szeretsz, erre a széttéphetetlen egységre rádöbbensz: nem tudod, kinek az érzéseit érzed, kinek a gondolatát gondolod, kinek a félelmét féled! Hiába hunyod le a szemed, nem vagy egyedül.”
