Tartós szegfű (fotó: Wikipedia)
A Kiskunsági Nemzeti Park koordinálásával, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal karöltve, 2007-ben LIFE-pályázat keretében sikeres fajvédelmi akció kezdődött a tartós szegfű megmentésére, írja a Sokszínű Vidék.
A bócsai és bodoglári lelőhelyein a tájidegen akác- és fekete fenyő ültetvények visszaszorításával, valamint a gyepeket elözönlő selyemkóró rendszeres irtásával jelentősen sikerült megnövelni, és egyben összekötni a növény számára alkalmas gyepterületeket.
Pannon bennszülött növény lévén a tartós szegfű a világon kizárólag a Duna-Tisza közi homokhátságon él, ahol egyedszáma a 2000-es évek elejére 20 ezer tő alá csökkent, elsősorban a számára otthont nyújtó, borókással – ligetes nyarasokkal mozaikoló nyílt homoki gyepek drasztikus méretű megfogyatkozása miatt.
A fajtamentő program öt éve alatt 20 ezerről csaknem 100 ezerre nőtt a a fokozottan védett tartós szegfű állománya. A ritka növény 2011-ben rekordot is döntött. December 8-án – az enyhe télben – a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai virágzó szegfű példányokat találtak Bócsán. Természetes körülmények között ez a növény jelenleg ismert legkésőbbi virágzási ideje.
Mit kell tudni a tartós szegfűről?
A tartós szegfű 20-50 cm magas, az egész növény viaszbevonattól hamvas szürke. A száron átellenesen álló levelei 2-5 cm hosszúak, néhány mm szélesek. A virágok a szár végén magányosan, vagy kisebb csomókban állnak, a szirmok rózsaszínűek, 6-8 mm hosszúak. A virágzás júniustól egészen a fagyokig tarthat, innen ered a „tartós” szegfű elnevezés. A nyár közepi-nyár végi aszály teljesen visszavetheti a virágzást, azonban az augusztusban-szeptemberben érkező esők nyomán újból nyílásnak indulhat a növény. A Duna-Tisza közi homoki gyepekben virító szegfű egyetlen tövének természetvédelmi értéke 250 ezer forint.
