Farkas Éva és Bányász József (akik nem egy pár) menő üzletemberek voltak Erdélyben, mindketten vezető pozíciót töltöttek be. Aztán besokalltak.
Facebook/nava.hu
Olyan lépésre szánták el magukat, amit nagyon kevesen mernének megtenni: otthagyták az üzleti életet, és úgy döntöttek, hogy inkább a boldog, kiegyensúlyozott életmódot választják.
Farkas Éva fejlesztési irodát vezetett, Bányász József pedig a Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés ágazatának igazgatója volt. Éva ma gyógynövényekből krémeket, szappanokat gyárt, József pedig sajtot készít.
Mindketten a családot és a természetközeliséget választották a korábbi taposómalom helyett.
A Liget.ro cikkéből kiderül: mindketten a gyergyószentmiklósi Ifinapokon tartottak előadást, mi másról, mint az újrakezdésről.
Bányász József például így írta le a jelenlegi helyzetét:
„Most öt felnőtt munkatársam van, és vannak növendékek is, valamennyien szarvasmarhák. Tejükből próbálok sajtot készíteni, de a munkámnak az eredménye nem az értékesítésből származó jövedelem, hanem az az életforma, amiben mindenki megtalálhatja a jövőt, az örömet, a kreativitást.”
Parasztnak született, csak elfajzott egy kicsit, mondja, és szerinte parasztnak lenni legalább annyira értelmiségi feladat, mint tanárként vagy ügyvédként dolgozni. Szép lassan érlelődött benne a váltás gondolata, és ma már úgy érzi,
a jólét és a luxus vonzó, de mégsem boldogít.
Farkas Éva arról mesélt, hogy korruptnak érezte a pályázati rendszert, de ettől még nem tudott kiszállni, hiszen a családja mellett a kollégái megélhetése is függött a döntésétől. Aztán amikor rájött, hogy ez a rendszer igazából senkinek sem jó, egyre kevesebb munkát vállalt, majd teljesen felhagyott ezzel a tevékenységgel.
Tette ezt úgy, hogy fogalma sem volt, mihez kezdjen.
Ma már gyógynövény-alapú krémekkel és szappanokkal foglalkozik, és míg cégvezetőként 10 ezer lejes napi gondjai voltak, most 10 vagy 1 lejesek ezek a gondok:
„A gond minőségében ugyanaz, összegében viszont más. Ha ezt megtapasztalja az ember, rájön, hogy nincs jelentősége annak, hogy mennyi pénzért aggódik”.
