Vekerdy Tamás 1967-ben végzett az ELTE BTK pszichológia szakán, 1972-től fővárosi nevelési tanácsadók (III. és IX. kerület) pszichológusa volt, 1983-tól pedig az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, majd tudományos tanácsadója, 1998-tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. 1987-től részt vett az első hazai Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében Solymáron. A Wikipedia szerint ezen túl is számos tisztséget töltött és tölt be, de nevét legtöbben a Nők Lapjában publikált írásaiból ismerik, ahol a lehető legközérthetőbb nyelven ír a gyereknevelésről, a tanár-diák, szülő-diák viszonyról, írásainak három kulcsszava talán a türelem, a játék és a szabadság.
Vekerdy Tamás pszichológus. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Vekerdy úgy véli, az első évek minden ember számára meghatározók, végtelenül hisz abban, hogy a gyereket hagyni kell játszani, és csak ésszerrű határok közé szabad “szorítani”. Mutatunk tőle 5 fontos idézetet, ami minden szülőt el kell gondolkoztasson.
Ha jó szülő akarsz lenni…
“Egy pihent anya, aki jól érzi magát a bőrében, a gyerek számára is rendkívül fontos. Illetve az a fontos, hogy szabadulj meg a gyerekedtől, hogy kipihenhesd magad, mert a gyerekednek is az a jó, hogy aztán újra szívhatja a véredet, rághatja a húsodat.”
Forradalom…
“A szülő a gyermek cinkosa kell legyen a szigorú tanítóval, tanárral szemben. A gyereknek tudnia kell, hogy következménye van annak, ha otthon nem végzi el a házi feladatát, nem pakolja be a másnapra szükséges tankönyveket. De azt is tudnia kell, hogy a szülő kiáll mellette, ha hétvégére 47 matekfeladatot adtak fel háziként. Ilyenkor kell beírni az üzenőbe, hogy családi gondok miatt a házi feladatot a gyerek nem tudta megoldani.”
Senki sem tökéletes…
“Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.”
Az egyén a fontos, nem a csürhe…
“A gyereket be kell vezetni ebbe a mai világba, igen, fel kell készíteni, hogy tájékozódni és élni tudjon benne, hogy érdekeit felismerje és érvényesíteni tudja. De súlyos – a társadalom jövőbeli lehetőségeit is romboló – tévedésnek tartom azt a közkeletű felfogást, hogy a tanításnak, a tanulásnak – az iskolázásnak – a gyereket a társadalom (vagy kisebb közösségei) politikai, gazdasági vagy egyéb elvárásaihoz kell idomítania, szabnia, megfaragnia.”
Mesélj, olvass sokat…
“A mese az egyetlen hatékony etikai oktatás a kisgyerekek számára, mert abban van jó és rossz, a legkisebb királyfi megküzd a sárkánnyal, vagyis felveszi a harcot a rossz ellen. Van benne élet és halál, igazmondás és hazugság, vagyis minden, ami egy etikai világképhez tartozik.”
