Volt annak valami bája, amikor behúztuk a sötétítő függönyt, beizzítottuk a diavetítőt, és mint óvodás mozigépészek, belefogtunk a filmvetítésbe. Ott, akkor tényleg úgy éreztük, valami különleges dologban van részünk – akkor is, ha már sokadszorra láttuk és olvastuk ugyanazt a mesét.
Az 1950-es évek elejétől több, mint 30 évig gyártotta a Lemezárugyár a diavetítőket, hogy aztán a család apraja-nagyja együtt nézhesse meg újra, és újra Vuk, Piroska és a Farkas, vagy Hófehérke történetét, miközben a diafilmek jellegzetes illata töltötte be az egész szobát.
