Elfeledett valóság, kényes titkok és bizalmas történetek. Minden, amit az iskolában nem tanítanak Adyról, Babitsról és Pilinszkyről. Novemberben született irodalmi géniuszaink is emberek voltak. Vitathatatlan tehetségük mellett esendőségük, botlásaik és hétköznapiságuk teszi őket még inkább érdekessé, szimpatikusabbá. Megdöbbentő tények róluk, amelyek nem szerepelnek a magyar tankönyvekben.
Héja nász az avaron
A magyar irodalomtörténet kiemelkedő személyisége, Ady Endre mindkét kezén hat ujjal született 1877. november 22-én, Érmindszenten. A bába cérnahurokkal elkötötte a csont nélküli, fölös ujjakat, így idővel azok elsorvadtak. A költő azonban sosem feledkezett meg róluk: kiválasztottsága bizonyítékaként említette többször is ezt a fejlődési rendellenességet.
Ady Endre éveken át bizarr édeshármasban élt szerelmével, Lédával, vagyis Brüll Adéllal, és annak férjével, Diósi Ödönnel. A férj a pletykák szerint biszexuális volt, ezért kezelte „nagyvonalúan” a helyzetet. Léda teherbe esett, a lánygyermek azonban 1907 nyarán halva született. Ugyan bizonyíték nincs rá, de valószínű, hogy a baba édesapja a költő volt.
Ady ízig-vérig bohém ember hírében állt, idejének nagy részét kávéházakban töltötte.
Asztaltársasága igazi attrakciónak számított: a járókelők rendszeresen bámulták a kávéházak üvegportálján túlról azt, mit eszik, mit iszik, kivel beszél vagy éppen vitatkozik a költőóriás.
Ady egyébként a feljegyzések szerint egyik törzshelyén, a New York Kávéházban – az elmaradhatatlan kávé és a vörösbor mellett – leggyakrabban lencsefőzeléket rendelt pörköltszafttal.
Óda a bűnhöz
Szélviharként forgatta fel Ady életét a nála majdnem húsz évvel fiatalabb Boncza Berta, ahogy a költő később elnevezte, Csinszka. Eleinte csak levelezgettek, aztán komoly érzelmi kapocs alakult ki közöttük, így végül – a szülői tiltás ellenére, hatósági engedéllyel – 1915-ben egybekeltek. Ady halála után néhány hónappal egyébként Csinszka Babits Mihálynál keresett és talált vígaszt – mindössze egy évig tartott szép, de ellentmondásos kapcsolatuk.
A magyar költészet zsenije, az 1883. november 26-án született Babits egyébként lelkesen pártfogolta a tehetségeket. Szabó Lőrinc is neki köszönhetően robbant be az irodalmi életbe, de ez nagyon sokba került neki.
Babits ugyanis összemelegedett Szabó menyasszonyával, a költő és író Tanner Ilonával (művésznevén Török Sophie-val), akit aztán feleségül is vett.
A két férfi hihetetlen lovagiassággal rendezte az ügyet, a történtek után azonban megromlott a barátságuk. Babitsot és Sophie-t együtt helyezték örök nyugalomra a Fiumei Úti Sírkertben.
Egy szenvedély margójára
Pilinszky János 1921. november 27-én született Budapesten. A 20. század második felének magyar költőgéniusza a kortársak szerint kifejezetten szép férfi volt, ő azonban finoman szólva sem használta ki ezt az adottságát.
Kétszer nősült, voltak barátnői is, de sosem talált rá az áhitott boldogság. A híres orvos-genetikus,
Czeizel Endre szerint azért nem, mert látens homoszexuális volt, ugyanakkor Pilinszky katolikus neveltetése és vallásossága miatt halálos bűnnek tartotta ezt.
Pilinszky láncdohányos volt, nem bírt létezni cigaretta nélkül. Naponta legalább egy, de inkább két pakli bagót szívott, földöntúli gyönyör kerítette hatalmába cigarettázás közben. Másik gyengéje, az alkohol is végigkísérte pályáján. Egy angliai utazása során ki is rabolták a londoni Sohóban – részeg volt.
Pilinszky kifejezetten érzékeny, depresszióra hajlamos személyiség volt, szinte mindentől rettegett. Az ötvenes években például attól, hogy letartóztatják és elhurcolják az ÁVH emberei. Saját álmaitól is félt, ezért nem mert lefeküdni és átaludni egy teljes éjszakát. Dolgozószobájában, a kislámpa fényénél el-elbóbiskolt percekre, ez volt számára a pihenés. Mindez kiszipolyozta szervezetét, 1981-ben, mindössze 59 évesen szívinfarktus végzett vele.