Gyerekkorunkban az osztály legalább 80 százaléka menzás volt: apu, anyu dolgozott, mi pedig az iskolai konyhán fejlesztettük gasztronómiai érzékünket.
Az amatőr menzások rendszerint a gránátos kockát választották a felhozatalból, mert rettentő egzotikusan csengett a neve. De amint az első adag krumplis tészta landolt a tányérunkon, csalódottan konstatáltuk a gránátos kocka megtévesztő marketingjét.
A másik tipikus menzakoszt a rizibizi volt, amit egy nagy merőkanállal csaptak rá a tányérunkra a konyhás nénik. Ha szerencsénk volt, a „B” minőségű rizs inkább fojtós masszává főtt, és nem ropogott a fogunk alatt – Fortuna nem sokszor tette tiszteletét a menzán.
Szintén nagy klasszikus volt a főtt hús meggyszósszal és főtt krumplival. Nem igen ismertünk olyan gyereket, aki ezt szerette volna, mert a hús legtöbbször mócsingos, a krumpli pedig olyan ízetlen volt, hogy nem csodálkoztunk volna, ha magától sétál el a sószóróig.
A mákos tészta sokszor szerepelt az iskolai konyha kínálatában: volt, aki ki nem állhatta, más pedig repetázott is belőle. A mákos fog hazafelé már nem számított, így széles mosollyal ehettük a desszertnek is beillő másodikat.
A darás tésztát sokan jó ideig darázs tésztának értettük, de ez a képzavar nem zavart meg minket abban, hogy barack ízzel a lehető leggyorsabban befaljuk. A darás tészta az egyszerű és nagyszerű menzakosztok közé tartozott, és ha szerettek a konyhás nénik, a szokásosnál nagyobb adag lekvár landolt a tányérodon. Neked mi volt a kedvenc retro ételed a menzán?
