Ha tehetjük vegyünk vagy mi magunk alkossunk madáretetőt, függesszük ki a kertünkbe, a teraszra vagy az ablakunkba, pakoljuk meg minden földi jóval, és várjuk a hozzánk érkező vendégeket! De kikre számíthatunk és mivel kínálhatjuk őket? Erről kérdeztem Kovács Sándort, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi őrét, amatőr természetfotóst, akit szülőfalujában, Hartán mindenki csak “Madarász” Sanyiként emleget.
2011-ben választották az év madarának a széncinegét. Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 25.000 ft.
Mikor kezdjük el a madarak etetését?
– Amikor az idő már igazán téliesre változik, azaz erősen zúzmarásak a növények, ónos eső borítja be a fák ágait, törzseit, vagy amikor leesett az első hó. De december elején mindenképp el lehet kezdeni. Itt meg kell említenem egy fontos szabályt:
ha egyszer is kitettünk a madaraknak eleséget az etetőbe, akkor azt folyamatosan végezzük a tél végéig! Várni fogják, számítanak a rendszeres meghívásunkra.
Enyhébb napokon kevesebbet, hideg napokon többet szórjunk ki nekik. Az is fontos, hogy reggel mindig legyen élelem a megszokott helyükön, ugyanis a hideg éjszaka, a fagy nagyon lezsarolja kis testüket.
Mit tegyünk a madáretetőbe?
Legegyszerűbb, ha sózatlan napraforgót adunk, de szeretik a tökmagot, diót, sótlan, füstöletlen szalonnát, faggyút, vajat, túrót, zsiradékot vagy nyers húst is. A rigóféléknek apróra vágott, almával, körtével, bodzabogyóval, csipkebogyóval, berkenyével, szőlővel vagy főtt zöldségfélékkel is kedveskedhetünk.
Mivel árthatunk, mit ne adjunk a madaraknak?
Felejtsük el a kenyérféléket, mint kifli, zsemle, kalács, morzsa, stb. Semmiféle lisztből készült ételt, sós, füstölt és fűszeres húsokat ne adjunk madarainknak, mert gyomor -és bélgyulladást kaphatnak!
A csuszka igen előrelátó madárfaj: már nyáron azon gondolkodik, mit eszik majd télen, így az enyhébb hónapokban gyűjtöget.
Mi a helyzet a verebekkel? Sokan negatívan diszkriminálják, őket kevésbé szívesen etetik. Helyes ez a hozzáállás?
A veréb is madár. Ő is itt marad télen, ugyanúgy fázik és éhes, mint énekes társai. A szaporodás időszakában rengeteg kártékony rovart fogyasztanak, szükség van a munkájukra. Ne haragudjunk rájuk, ha télen ott dölyfösködnek az etetőben. Nekik is jár a gondoskodás.
Miért nem szabad etetni a vízimadarakat?
Életmódjuk és téli túlélési szabályaik alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól.
A táplálékbőség, amit mi, emberek hozunk létre, kikapcsolja a téli túléléshez szükséges vonulási viselkedést.
Az évek óta tartó egyoldalú kenyérrel való etetés következménye a madarak krónikus megbetegedése. Számos más probléma is felmerül ebben a kérdésben, de ami igazán lényeges, hogy vízimadarakat semmivel se etessünk. Ugyanis ezzel, hosszú távon nagy károkat okozhatunk. Viszont az meg felelőtlenség lenne a részünkről, hogy azokat a madarakat, akiket eddig elláttunk, mostantól éheztetnénk.
Az őszapók komolyan gondolják a gyereknevelést: a tojó és a hím egyszerre, közösen gondoskodnak a fiókákról.
Milyen madarak várhatók az etetőn?
Talán a leggyakrabban a széncinegék, kék cinegék, esetleg barátcinegék teszik tiszteletüket. De érkezhetnek zöldikék, tengelicek, különféle pintyek és verebek. Ritkábban, de találkozhatunk harkályokkal, csuszkákkal, őszapókkal és meggyvágókkal is. A földre szórt eleség között a fekete rigók, fenyőrigók, vörösbegyek szoktak kutatni. Egészen díszes társaságot kaphatunk. Nagyon szép, különleges madársereget figyelhetünk meg házunk táján a téli hónapokban. Nem kis örömet szereznek kicsiknek és nagyoknak a nyüzsgésükkel, tarka tollruhájukkal.
Mi lenne velük nélkülünk?
Ezek a madarak már az ember létezése előtt is vígan éltek, vagyis boldogulnának ők nélülünk is, persze sokkal körülményesebben. Egy kis gondoskodás még sosem ártott senkinek.
Ha gyermekeinket megtanítjuk a természet szeretetére és tiszteletére, akkor sokkal érzékenyebben reagálnak majd a világ dolgaira.
Jobban megtalálják helyüket a társadalomban, tisztelettudóbbak és barátságosabbak lesznek. Ezt tapasztalatból mondom.
Nászidőszakban a hím nagy fakopánycs (más néven: tarka harkály) jellegzetesen dobol a korhadt fákon. Ez az a hang, ami nem hiányozhat egyetlen zöldövezeti lakó hétköznapjaiból sem.
Az ablakban ácsorgó gyerekeimet elnézve, talán az a legfontosabb a téli madáretetésben, hogy összekovácsol. A fagyoskodó, szebb napokta megélt cinkétől kezdve a fáradságos munkával eleség után kajtató zöldikéken át minket, embereket is…
A fotókat Kovács Sándor készítette.
