Hat éve élek ebben a mocskos, kutyaszaros, ordítozós és csodálatos kerületben (a Szigony utcán túl, még mielőtt bárki azt hinné, hogy a Palotanegyedből vagy mondjuk a Corvin-sétányról vagánykodom), nem tudom, meddig bírom még, de ameddig bírom, addig közben azért imádom is. Nagyjából a harmadik napon botlottam bele szó szerint egy hatalmas, generációkon átívelő VHS-gyűjteménybe, miután tulajdonosa valamiért jó ötletnek tartotta, hogy az egészet az Illés utca egyik sarkára borítsa. Remélem, nem bosszúból, mert ezt senki sem érdemli meg.
Azóta sokkal jobban figyelek a lábam elé, nem is azért, amiért az emberek általában a lábuk elé figyelnek, hanem azért, mert a nyolcban a földre dobált cuccok csodás fotótémát nyújtottak, majd, ahogy az évek múltak, vaskos Instagram-projektben kerekedtek ki. Meg is mutatom. Lássuk, mit találunk, ha lehorgasztott fejjel bóklászunk az Orczy- és a Magdolna-negyedben!
Szépirodalmat!
Eklektikus filmes és zenei gyűjteményt!
Politikai propagandát lakossági állásfoglalással!
Az előző este maradványait!
Az előző év maradványait!
Szerelmet!
Fecskendőt
Még több fecskendőt 🙁
Elektronikát!
Katódsugaras tévét!
Rambo 3-at!
Kinőtt cipőket!
Fél pár papucsokat!
Nadrágot…
Kabit…
…és a kedvencem:
A nyolcker rejtélyes vándorló hátizsákját!
Mindig máshol bukkan fel és sosincs tulajdonosa.