Ha gyerekkorunkban Ico Wax zsírkrétánk volt, a képzeletünknek semmi sem szabhatott határt: dobozát felnyitva orrunkat megcsapta a zsírkréta jellegzetes illata, és ettől megrészegülve álltunk neki alkotni.
Sokszor már a szépen egymás mellé rendezett zsírkréták puszta látványa is elég volt a boldogsághoz, de a szaggal együtt olyan ihletet adott, mint a szombati csirkepaprikás: a vizuális inger és a karakteres illat nem egy gyereket ösztönzött arra, hogy megcsócsálja a zsírkrétát. A gasztronómiai mellékutcáról visszatérve után nyugtáztuk, hogy mégiscsak rajzolni és szagolgatni a legjobb!
