Romhányi József kétbalkezes kecskéje az okoskodáson kívül nem sok mindenhez értett, önbizalma mégis rendíthetetlen volt. A kontárkodást mesteri szintre emelő kecske szellemisége az ügyetlen és suta szakik személyében még ma is él.
A ’70-es, ’80-as években képernyőre kerülő kecske napjait a tehetségtelenség és a vállalkozó szellem veszélyes kombinációja szőtte át, és arra sarkallta, hogy szinte minden mesterségben megmérettesse magát.
Az önjelölt szaki házán 13 cégér hirdette lakójának széleskörű tehetségét: többek között asztalos, hangszerkészítő, építész, cipész, kályharakó, kútásó, fodrász és a szabó szakma jeles képviselőjének érezte magát gyerekkorunk kedvenc kecskéje.
„Gyertek, gyertek, ha mertek! Bennem remek mesterre leltek!”
Mekk Elek az a típus volt, akit a kudarcok nem lelomboztak, hanem újabb kihívások teljesítésére sarkallták. Nem volt az a feldühödött megrendelő, vagy csúfos megszégyenülés, ami kedvét szeghette volna a további próbálkozásoktól.
Munkáit a pusztulás és enyészet jellemezte, amiért cserébe még fizetséget is várt. Végül kitartása meghozta gyümölcsét: megtalálta azt az egy mesterséget, amiben valóban tehetséges volt. Te emlékszel mihez értett valóban Mekk Mester?
