A ’60-as, ’70-es és ’80-as években egy jó szakácskönyv olyan volt, mint egy jó fodrász: csak ajánlás útján adtunk érte pénzt, és aztán teljesen ráhagyatkoztunk. Az internet előtti időkben még nem a gasztroblogokat bújtuk, helyette az édesanyánktól kapott szakácskönyvet lapozgattuk.
Több kiadást is megélt a Szakácskönyv[sc_cts_position slug="roadblock010" clear="1"]
„A jó gazdasszonynak ismernie kell az ésszerű táplálkozás leglényegesebb feltételeit, az ételek elkészítésének gazdaságos, gyors módját.
E kiadvány elsősorban azoknak szól, akiknek még nem volt alkalmuk megtanulni a háztartás vezetését, de azok is szerezhetnek újabb tapasztalatokat, akik már járatosak a háztartási munkákban.”
Ha kezdő háziasszonyként tanácstalanok voltunk a konyhában , nem tudtuk, hogy is kell készíteni a rántást és a habarást, vagy miként álljunk neki a nokedlinek, akkor a legtöbben Horváth Ilona szakácskönyvét csaptuk fel. Az első kiadás 1955-ben jött ki a nyomdából: a szakácskönyv akkoriban reformernek számított, ugyanis igyekezett zsírról étolajra átnevelni és küldetése volt a „család ésszerű táplálásának” bemutatása.
A későbbi kiadványok igyekeztek haladni a korral, és kalóriatáblázatot, a tervért dolgozó anyáinknak pedig háztartásszervezést is tartalmaztak, de a kuktafazék és a római tál használatának is szenteltek egy-egy oldalt. A könyv néha olyan meglepő tanácsokat is adott, hogy együnk minél több salátát – akár főzelékek mellé is! Neked megvan még a retro szakácskönyv?
