Vidéken nem volt olyan ház, ahol a zsírosbödön ne tartozott volna a háztáji látképhez. A hatalmas bödönök akkorák voltak, hogy gyerekként elfértünk benne – vagy legalábbis ezt gondoltuk, amíg bele nem szorultunk.
A disznóvágások után a zsírt ebben tartották nagyanyáink, és olyan zsíros kenyeret prezentáltak, amit még ma is megemlegetünk. Azokban az időkben, amikor még a mangalica volt az olcsóbb sertés, a komoly fizikai munkát végző és szép kort megélő nagyszüleink nem hallottak a kalóriáról, sem a koleszterinről.
A retro zsírosbödönök napi használatban voltak: ezekből került a zsír a vájlingba a süteményekhez, a lábasba a főzéshez, és a kemencében sült kenyérre is, amit lilahagymával és széles mosollyal majszoltunk mi is!