Azzal senkinek sem volt baja, hogy a főváros eldöntötte: kezd végre valamit a Margit és az Árpád híd közti pesti Duna-parttal. (Főleg az Árpád híd felé eső szakaszon voltak áldatlanok az állapotok.) Azon már fennakadtak páran, hogy a tervezett sétány neve Moszkva lett, gesztusként Oroszország felé, ha már Széll Kálmán-osodott a kultikus tér, így budapesti Moszkva nélkül maradtak szegény Putyinék. Arról pedig diplomatikusan szólva élénk vita alakult ki, hogy a kész sétány hogy néz ki.
A legalább részben átpolitizált élénk vita ilyenkor persze borítékolható, ám a fanyalgóknak egészen konkrét érveik voltak: például az, hogy kiirtották lekövezték az egészet, azaz se fű, se föld, illetve kiirtották a fákat, a helyükre csemetéket ültettek, azaz a precízen elhelyezett padok árnyék nélkül maradnak még sok-sok évig. A futást sem lehet így kibírni a nyári kánikulában, így a sétány csak este alkalmas emberi életre.
A sétány azonban így is sokkal jobb, mint ami előtte volt. Furcsán hangzik, de különösen most, télen, pontosabban ebben a télnek nevezett tizenkét fokban, amikor nincs szükség árnyékra, örülünk minden napsugárnak, futni, játszóterezni, andalogni is lehet, azaz a sétány most jobban betölti funkcióját, mint a nyáron. A kövek és a bicikliút bírják a gyűrődést, utóbbi konkrétan messze a főváros legjobbja, igaz, a padok alól csorog a rohadás, de hát ugye senki sem várta, hogy semmilyen rohadás nem csorog majd sehonnan?
Mutatjuk is a képsorozatot, amely Szezonon kívül című sorozatunk újabb epizódja. Konkrétan a harmadik: korábban megmutattuk már a Római-partot, majd a bulinegyedet is.
Fotók: Neményi Márton
