A legrangosabb német tudományos kitüntetésnek számító Leibniz-díjat ítélték oda ifj. Székelyhidi Lászlónak, a Lipcsei Egyetem matematika-professzorának, írja az Index. Ő az első magyar matematikus, aki kiérdemelte ezt az elismerést és egyben a harmadik Leibniz-díjas magyar (az első Alföldy Géza ókortörténész volt, 1986-ban, a díj indulásakor, a második Krausz Ferenc elméleti fizikus, 2006-ban).
Illusztráció: Pixabay
A Deutsche Forschungsgemeinschaft (Német Kutatási Alapítvány, DFG) által alapított Gottfried Wilhelm Leibniz-díjat német egyetemeken dolgozó fiatal tudósok, kutatók kapják – állampolgárságtól függetlenül –, és egyike a tudományos élet legnagyobb elismeréseinek.
Az addigi munkásságot, a rendkívüli teljesítményt és tudományos kiválóságot elismerő és újabb, nemzetközileg is kimagasló eredményekre sarkalló díj jelentős pénzjutalommal jár, és nagy kutatói szabadságot biztosít: a díjazottak 1,25 – 2,5 millió eurót kaphatnak legfeljebb hét évre, hogy azt saját elképzeléseik szerint fordítsák tudományos ambícióikra, bürokratikus akadályok, pályázatok nélkül.
A díj nem pályázható, a potenciális nyertesek több mint száz fős listájára a kutatóközösség ajánlásával lehet felkerülni, és egy független bizottság dönt aztán a nyertesek személyéről.
Matematikusok meglehetősen ritkán részesülnek e díjban, főként világszerte is elismert mérnökök, fizikusok, biológusok, társadalomtudósok, történészek, filozófusok szokták elnyerni – ezért is különösen figyelemreméltó Székelyhidi munkájának mostani elismerése.
A díj hatékonyságára jellemző, hogy a díjazottak közül többen Nobel-díjat is kaptak később. A 2018-as Gottfried Wilhelm Leibniz-díjat tavaly decemberben ítélték oda Bonnban, az ünnepélyes átadó március 19-én lesz Berlinben.
Ifjabb Székelyhidi László(akinek apja ugyancsak matematikaprofesszor), a lipcsei egyetem (Universität Leipzig) matematika intézetének alkalmazott matematikával foglalkozó professzora a parciális differenciálegyenletek kutatása terén elért eredményeiért részesült az elismerésben.
Az indoklás szerint az általa kifejlesztett módszerek nagyban gazdagították a geometria és az analízis közti kapcsolatokat, saját kutatási területein is túlmutató új meglátásai a fizikával közös határterületeken is jelentősek, így például a kontinuummechanikában a rugalmasság-elmélet, a hidrodinamikában pedig az Euler-egyenletek terén.
