Füstjelek, kődobálás, fényjelzések és egymásnak való kiabálás. Lényegében ezek előzték meg a morzét, ha információ továbbításról volt szó. Nem csoda, ha igazi szenzációnak számított a telegráf, pedig az élete nem indult akadálymentesen. Kezdetben senki nem hitt a kissé bizarr találmányban, de az ötletgazda nem adta fel.
Az igen bonyolult távíró célja a nagy távolságokra történő adattovábbítás volt. A morze olyan kommunikációs kód, amely szöveges információ átvitelét teszi lehetővé vezetékes vagy vezeték nélküli csatornán. Pontokból és vonalakból lehet kiolvasni egy adott szöveget.
Egy korai morzebillentyű rajza az Otto Lueger: „Lexikon der gesamten Technik”-ből, 1904. Forrás: Wikipédia
A Morse-féle távíró egyszerűnek és olcsónak bizonyult, olyan jelrendszerrel, amely gyorsan megtanulható, kódolható és dekódolható.
Az adáshoz elég egy nyomógomb, a vételhez pedig egy órarugóval működtetett készülék. Több mint egy évszázadon át mindennap használták a hírszerzők, a kémek, a katonák és például a postások is.
A világszenzáció Samuel F. B. Morse fejéből pattant ki, feltaláló a készülék prototípusát 1837. szeptember 4-én mutatta be New Yorkban. A Yale-en végzett vallásfilozófus és matematikus erősen érdeklődött az elektromosság iránt, eleinte mégsem ezzel kereste kenyerét. Morse igen tehetséges képzőművésznek számított, az egyetem elvégzése után portréfestőként és szobrászként vált híressé.
1832-ben rajzprofesszori állást kapott a New York-i egyetemen, ezzel egyidőben kémiai és elektronikai kísérletekkel kezdett foglalkozni.
Fejben hamar létrehozta az elektromágneses távírót, ám egyedül nem boldogult tervével. Az élet összehozta Joseph Henry fizikussal, aki rengeteg tanáccsal és ötlettel látta el a kitartó professzort. Az eredmény 1837 őszén kézzel foghatóvá vált. Morse néhány hónapig még tökéletesítette telegráfját, aztán 1839-ben kidolgozta a passzentos nemzetközi jelrendszert is. Egy évvel később találmánya megkapta a szabadalmat.
Morzekódokat használó billentyű az I. világháború idejéből. Forrás: Wikipédia
Mégsem indult zökkenőmentesen a távíró útja. Eleinte nem igazán hittek benne a szakemberek sem Amerikában, sem pedig Európában, de Morse tűzön-vízen keresztülvitte tervét, és olyan kitartóan kampányolt találmánya mellett, hogy arra nehéz lett volna nemet mondani. Végül egy fiatal kollégája rábeszélte apját, hogy támogassa a különös masinát. 1843-ban Morse először csak kétezer dollárt, majd harmincezret kapott, aminek hála végre megkezdődhetett az első távíróvonal kiépítése, amely Baltimore és Washington között húzódott.
Az első morzekódos üzenet. Forrás: Wikipédia
Az első üzenetet 1844. május 24-én közvetítették: “Mit tesz az Isten” – lehetett olvasni. Az idézet Mózes negyedik könyvéből származik.
Innen nem volt megállás: 1845. április 1-jén a villamos távíró vonal a nagyközönség számára is elérhetővé vált. Ám Magyarországon csak 1847. december 27-én adták át az első ilyen vonalat, ami Bécs és Pozsony között húzódott.
Morzekódot használó alkalmazottak a II. világháborúban. Forrás: Wikipédia
Feltalálójának elszánt és fáradhatatlan munkájának meglett az eredménye:
Morse pénztárcája a felső tízezer közé dagadt, valóságos sztárként ünnepelte őt az egész világ.
Beperelték
Fennen hangoztatta, hogy az ötlet és a megvalósítás csakis az ő nevéhez kötődik, egyedül alkotta meg a kezdetben szürreálisnak hitt gépezetet. Nem csoda, hogy rengeteg ellenséget is szerzett magának, mivel a végleges változatig többen is segítségére voltak. Például Alfred Vail gépész, aki korábban Morse üzlettársa volt és sok kísérletet közösen hajtottak végre. Perre vitte az ügyet, amiért ő sehol nincs megemlítve, mint társfeltaláló, Morse soha egy kanyit sem adott neki honoráriumként, pedig talán munkája nélkül semmi nem lett volna a távíróból. Csak hosszas bírósági tortúra után lelegezhetett fel Morse, akit végül a telegráf egyedüli feltalálójaként aposztrofáltak.
(Kiemelt kép: Samuel F. B. Morse, Wikipédia)
