Elevenszülő gyík (fotó: MME)
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2018 év hüllőjének az elevenszülő gyíkot, a Kárpát-medence jégkorból megmaradt, ritka maradványfaját választotta. Ez az állat úgy alkalmazkodott hűvös, nedves élőhelyének hüllők számára kevésbé kedvező viszonyaihoz, hogy tojások helyett eleven utódokat hoz világra – innen kapta nevét is. Az elevenszülő gyík Magyarországon kimondottan ritka és fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
A hűvös és nedves élőhelyeket kedvelő elevenszülő gyík Észak- és Északnyugat-Európa nagy részén a leggyakoribb gyíkfajnak számít. Skandináviában messze átlépi az északi sarkkört, ezzel bolygónk legészakabbra hatoló hüllője. Hazánkban elsősorban jégkori maradványlápokban fordul elő. Összefüggő elterjedése van a Beregben, a Nyírségben, a Hanságban. Foltszerűen fordul elő a Duna-Tisza-közén (Ócsa, Farmos, Kolon-tó).
Bennük az utódok (fotó: MME)
Megmaradó élőhelyeit a vizek lecsapolása tizedelte meg, ma a nem megfelelő vízgazdálkodás zsugorítja ezeket. Az elevenszülő gyík egyike azon fajoknak, amelyek, legalábbis Közép- és Dél-Európában a globális felmelegedés áldozatai lehetnek. Fennmaradását Magyarországon csak fokozott odafigyeléssel oldhatjuk meg, és az élőhelyeket rehabilitáló aktív természetvédelmi beavatkozásoktól remélhetjük.
Az MME a 2018 év hüllője – az elevenszülő gyík kampány keretében:
- a szórólapok, szóróanyagok mellett egy vándorkiállítást is készít, ami ez elevenszülő gyík mellett az összes hazai gyíkfajt bemutatja; a kiállítás anyagát ismereterjesztő előadással egybekötve, ingyenesen bocsájtjuk az érdeklődő intézmények, elsősorban iskolák rendelkezésére.
- az év folyamán meghirdetnek egy, a fajt népszerűsítő rajzpályázatot;
- tavasszal a faj élőhelyeit felmérő kirándulásokat szerveznek.
Magától is eldobja a farkát
Az elevenszülő gyík szaporodása szigorúan véve eleventojás (ovovivipária). Ez azt jelenti, hogy a nőstény visszatartja testében a fejlődő tojásokat, ám nem táplálja utódait méhlepény vagy hasonló képlet segítségével. Az embriók a magzatburkon belül, kizárólag a petesejt tápanyagaira hagyatkozva fejlődnek a születésükig. A tojásnak meszes héja nem képződik, a fiókák hártyaszerű burokban jönnek a világra, amiből azonnal kibújnak. A faj képviselői veszély esetén a vízbe menekülnek, ügyesen úsznak, és ha kell, alámerülnek. Március–áprilistól a hímek rámenősen udvarolnak, párzás előtt és közben állkapcsaikkal tartják fogva a nőstényt, aki emiatt akár a farkát is ledobhatja. Ez utóbbi jelenség az autotómia, azaz a farok önkéntes ledobása; a farok azonban – mint a többi gyíkunknál – ha nem is az eredeti tökéletességgel, de visszanő.
