Emlékszel arra a legelső pillanatra, amikor azt érezted, hogy a zene megérintett?
Nemcsak egy ilyen pillanat van, rengeteg gyerekkori emlékem van erről. Például az édesanyám mindig sokat zongorázott, akkor is zenélt, amikor velem terhes volt; nagyon szeretem ezeket az emlékképeket, ahogy ő a nappaliban játszik, én pedig az ő játékára táncolok. De arra is emlékszem, hogy kislányként mindig nagyon korán keltem,és szaladtam ki az udvarra énekelni. Gyerekfejjel is azt éreztem, ennél boldogabb nem lehetek. Számomra az éneklés már ekkor a boldogság kifejezőeszköze volt.
Caro Emerald – Fotó: Getty Images
Mikor tudatosult benned, hogy a zene lesz a jövőd?
Tizenegy éves voltam, amikor egy iskolai előadás alkalmával engem választottak ki, hogy elénekeljek egy dalt, és bár a darabot nagyon szerettem, mert nagyon menő volt, igazából a fellépés utáni rengeteg gratuláció volt az, amikor először gondoltam komolyan arra, hogy ezt szeretném csinálni. Ekkor döntöttem el, hogy zenét fogok tanulni – és ez az elhatározás soha nem is változott meg. Tudod, mire gondolok! A gyerekek egyszer orvosok akarnak lenni, aztán feltalálók. Én soha nem szerettem volna más lenni, mint énekesnő. Ha jobban belegondolok, nem volt egy bizonyos pillanat az életemben, amikor elhatároztam, hogy énekelni akarok, a zene, az éneklés mindig ott volt velem, mellettem, egyszerűen tudtam, hogy ezt akarom csinálni.
Ki vagy mi a legnagyobb inspirációd?
Elsősorban maga a zene, mások zenéje az, ami inspirál. Amy Winehouse például egy hatalmas példakép, számomra ő egy autentikus előadó volt: ahogy és amit énekelt, ahogy előadott, de életének története is hatással volt rám. De Lily Allenre is felnézek, azt a képességét szeretem a legjobban, hogy úgy tud könnyed, gyakran mókás dalokat írni, hogy meg tud bújni bennük a sötét cinizmus is. Elképesztő, ahogy ezeket a bonyolult dalokat játszi könnyedséggel adja elő.
Caro Emerald – Fotó: Getty Images
Vannak olyan álmaid a zene színpadán, amik még nem váltak valóra?
Borzasztóan hálás és szerencsés vagyok azokért a dolgokért, amiket eddig elértem, és gyakran érzem, nincs is jogom többre vágyni. De persze ennek ellenére nagyon sok álmom van, például szeretném meghódítani Amerikát.
Már a hangod alapján is annyira egy pozitív személyiség vagy. Van egyáltalán negatív oldalad?
Mindenkinek van! Én például perfekcionista vagyok, ami elképesztően idegesítő lehet.
Mit jelent számodra a divat?
Imádok öltözni, divatlapokat nézegetni, ám Hollandiában, ahol élek, a divat meglehetősen visszafogott, a ruháknak elsősorban praktikusnak kell lenniük, hiszen legtöbbször kerékpárral közlekedünk, gyakran hideg van és esik az eső. Éppen ezért a színpad számomra az a hely, ami megadja annak lehetőségét, hogy olyan ruhákba bújjak, amiket a hétköznapok során soha nem vennék fel, például, hogy olyan magassarkúba bújjak, ami szörnyen kényelmetlen. A reflektorfényben azonban én lehetek a bálkirálynő, mintha minden egyes fellépés alkalmával egy tündérmesébe lépnék.
Caro Emerald – Fotó: Getty Images
Tudom, hogy nem szeretsz a magánéletedről beszélni, de megosztanál egy – vagy kettő – apró titkot magadról?
Imádok aludni. Ez az egyik kedvenc hobbim. De főzni is nagyon szeretek. Annyi szakácskönyvem van, hogy be se férnek a szekrénybe. Például a vacsorakészítés az egyik olyan dolog, ami ellazít. Olykor jobban kikapcsol, mint maga a zenehallgatás. Tudod, a zenével kapcsolatban mindig „dolgom van”, de az étel nem akar tőlem semmit, csak érezni kell.
Caro Emerald budapesti koncertje február 26-án lesz a Budapest Arénában! Bővebb információkért kattints ide!
