Abban a korban, amikor nem volt arra lehetőséged, hogy szundit állíts be a telefonodon, valahogy könnyebben ment az ébredés és kevesebb volt a késés is. Esténként felhúztuk az órát, a mutatót ráállítottuk a megfelelő időpontra, majd álomra hajtottuk a fejünket. Nem kellett attól tartanunk, hogy lemerül, vagy nem ébreszt megfelelő hangerővel.
Reggelente aztán, ha ezek a retro órák egyszer rázendítettek, még a szomszéd is felkelt, mi pedig erős szívdobogások közepette csaptunk rá a tetejükre, és fordultunk ki az ágyból.
Feltettük a kotyogóst a sparheltre, benne az Karaván kávéval, és az álom seperc alatt a múlté volt.
A hagyományos, és az újabb, elemes változatok is hangosak voltak
