Ha 40 évvel ezelőtt létezett volna olyan kapitalista ünnep, mint a Valentin-nap, biztos, hogy akkor is megtalálta volna a célközönségét. Anyáink az Állami Áruházban, a Skálában vagy a Corvinban vásároltak volna egy kacér miniruhát, vagy egy csinos tweed kosztümöt, utána pedig betértek volna az állami fodrászatba divatos frizurát készíttetni.
Az este egy finom vacsorával indult volna egy retro kockás abroszos kisvendéglőben, ahol Kovács Kati és Zalatnai Cini szólt volna a Pacsirta rádióból, majd egy konyaktól mámoros tánc után romantikus andalgás következett volna a rakparton.
Likőr után, konyakmeggy előtt!
Az este végén a villamosra szállva az udvarló hazakísérte volna a lányt, aki a kapualjban lopott csók után felhívta volna randi partnerét egy Omnia kávéra.
