A Telefonhírmondó korabeli ábrázolása
„Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, mely páratlan a világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a Telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul” – e szavakkal kezdte meg adását 1893. február 15-én Puskás Tivadar találmánya, a rádió és az internet őse, a Beszélő Újság (ahogy akkoriban nevezték). Első stúdiója és leadóállomása Budapesten, az V. kerületi Magyar utcában volt, ahol négy szerkesztő és mintegy száz tudósító dolgozott, írja a Magyar Hírlap. Huszonöt előfizetővel indult, majd ez a szám egy évvel később hétszázra, újabb esztendő múlva ötezerre nőtt, 1900-ban pedig már közel 6500-an vették igénybe a hírmondót, havonta mindössze egy forint ötven krajcár ellenében.
A napi műsorrendben kezdettől fogva sugároztak udvari, országgyűlési, katonai és törvényhatósági híreket, időjárás-jelentést, pontos időt, sportot és táviratokat, az áru- és értéktőzsde jegyzéseit, hírlapszemlét és érdekesebb tárcákat olvastak be, valamint közölték a bécsi lapok híreit is. De nagy hangsúlyt helyeztek irodalmi műsorokra, és hétköznap esténként angol, francia és olasz nyelvi előadásoknak, óráknak is helyet adtak.
Állandó összeköttetést létesítettek több színházzal, elsősorban az Operaházzal és a Blaha Lujza téren álló Népszínházzal, amelyekben négy-négy mikrofont helyeztek el, így kerülhetett sor 1896-ban az első hírmondós operaközvetítésre. Több mint húsz évvel később már rendszeres volt az adás a Népoperából, a Nemzeti és a Király Színházból. A Telefonhírmondóban megszólaltak az ország legismertebb közéleti személyiségei, írói, költői, színészei is: többek közt Jókai Mór, Apponyi Albert gróf és Blaha Lujza.
Az adásokat csak a telefonállomásokon keresztül hallgathatták az előfizetők, a szintén Puskás Tivadar által kiépített telefonközponttól kellett kérni a hírmondó kapcsolását. Erre a megoldásra sokan panaszkodtak, mert külső zajok, áthallások akadályozták a kifogástalan vételt.
A technikai tisztaság eléréséért Puskás önálló hálózat kiépítésébe kezdett, de még a munkálatok befejezése előtt meghalt szívrohamban. Halálát a Telefonhírmondója tudatta.
A hírszolgáltató irányítását Popper István mérnök vette át, de anyagi okokból az első világháború után a Magyar Távirati Iroda Rt. része lett, végül 1925 decemberében egyesült az induló Magyar Rádióval. A házi készülékek rohamos terjedésével azonban egyre kevesebben fizettek elő rá, ezért a második világháború után már nem keltették életre a szolgáltatást.
