Néhány napja szövevényes ügyet göngyölített fel az Index újságírója, akit egy olvasó keresett meg, akit megdöbbentett, hogy a Magna Cum Laude legnagyobb slágere, a falusi mulatságok és vendéglátós szintibűvészek megkerülhetetlen darabja, a Pálinkadal egyik betétje felbukkan a Yeh Jawaani Hai Deewani (Veszettek ezek a fiatalok) című filmben; méghozzá a Balam Pichkari című dalban. Egy az egyben. Íme egy az inkriminált részlet az indiai filmből.
Hallgassuk meg ugyanezt emlékeztetőül a Magna Cum Laude dalában.
Az egyezés nyilvánvaló, de akkor mi történhetett? Az indiai filmesek egyszerűen lenyúlták a magyar zenekar ötletét? Eközben beérkezett egy másik olvasói levél, amely szerint a Magna Cum Laude száma maga a lenyúlás. Innentől idézzük az Index cikkét: “Nyúlás az, amikor valaki más szellemi termékét annak beleegyezése vagy engedélye nélkül, a forrásanyag feltüntetésének mellőzésével használja haszonszerzés céljából. Az lopás, kétség nem fér hozzá. A Magna Cum Laude nem lopott, hanem Pálinkadal refrénjében visszaköszönő, elég jellegzetes részeket egy sample CD-ről vették meg. Itt akkor visszakanyarodunk a bollywoodi filmhez: tuti, hogy nem a zenekar adta el a kérdéses motívumot az indiai filmeseknek sajátként, hiszen ezt a hangminta végfelhasználói szerződése kifejezetten tiltja.
Mármint pénzért: 99 euróba kerül a 2008-as kiadvány, azon van egy rakás hangminta, amit úgy használ fel a vásárló a saját művében, ahogy akar. Nem ördögtől való babonaság ez, kismillió zenekar él vele, hogy aztán a szemfüles olvasók kiszúrhassák és plágiumot kiálthassanak.”
Az a bizonyos rész tehát íme a zenei mintákat kínáló cédén:
“Exkluzív jogokat 99 eurórért nem kapunk, szóval ha szembejön a slágerünk egy filmben vagy reklámban, akkor legfeljebb sunnyoghatunk, és magyarázhatjuk a rajongóknak, hogy miért nem perelünk”,
zárja a cikket az Index.