Negyven-ötven éve még nem volt annyi egészségtudatos fogyasztó, mint ma, de már akkor sem volt mindegy, hogy mivel tölti a szabadidejét a honpolgár. Napközben a gyárban, az irodában, de még a tömegközlekedési eszközök ablakain kilógva is dohányoztak az emberek, aztán beültek a még füstösebb kávézókba, az alkoholra vágyók pedig a bárokba, kocsmákba.
Persze nemcsak a tüdő, hanem a máj és a vese is veszélyben volt, amire a korabeli egészségőrök érzékletes (ma már retró)plakáttal igyekeztek felhívni a figyelmet. Tény, hogy a Fecske, a Munkás és a Kossuth cigaretta, meg a töméntelen tömény nem segítette hozzá a társadalmat a terv kimaxolásához, de a gőzt valahogy csak ki kellett engedni.
