Abban az időben, amikor még nem volt kötelező a heti 5 tornaóra, mert magunktól is mozogtunk épp eleget, az iskolai tornaórák egyik kultikus kelléke volt ez a szekrény. A gerenda, a bordásfal, a zsámoly és a medicinlabda mellett a legtöbb testnevelésórán megugorhattuk azt, amiről eleinte azt gondoltuk, képtelenek vagyunk.
Műszálas kis tornadresszünkben nekifutottunk, aztán a dobbantóról az ég, vagyis a szekrény irányába repülve átlendítettük magunkat a szőnyegre, vagyis arra a vastag szivacsra, ami a retró szekrény túloldalán várt minket. Már korán, a szekrényugrásnál megtanulhattuk, hogy ha túlgondolunk és túlaggódunk valamit ahelyett, hogy egyszerűen csak megcsinálnánk, akkor nagy zakózás lehet a vége.
