A robbanós cukor azok közé a retró édességek közé tartozott, amiket azért ettünk, mert a szomszéd gyerek is ette – a szomszéd pedig azért majszolta, mert mi ettük. Ez a cukor tökéletesen illik a valójában ehetetlen, mégis népszerű édességek közé, és pont annyira megfejthetetlen divathóbort, mint a bundesliga-fazonra nyírt frizura.
Kis tasakokban juthattunk hozzá a robbanós cukorhoz, ami nyállal érintkezve pattanó hangot adott ki, egyfajta minitűzijátékot prezentálva a szánkban. Megszínezte a nyelvünket, összeragadt tőle a kezünk, de gyerekként magától értetődő szokásunk volt, hogy élvezettel hódoltunk az értelmetlen retró édességeknek is.
