A XIV. kerület Thököly út 61. szám alatti egykori villa valahogy nem hagyja nyugodni az embereket. Nem az ablakai, nem a színe, nem a külső homlokzata, hanem egy titokzatos nőalak sóvárgó pillantása, mozdulatlan alakja és a hozzá kapcsolódó városi legenda tartja izgalomban időről időre az embereket.
Fotó: Vincze Miklós
Sokan hallották már a kővé dermedt asszony történetét, pedig igazából csak az 1940-es évektől kezdve kötődik hozzá a ma is ismert legenda. Számos variánsa él a köztudatban, számos cikk foglalkozott vele, hiszen feltűnő és egyedi jelenség egy erkélyen álló nőalak szobra.
Azt mesélik – hogy az első (vagy a második) világháború idején a lakásban egy fiatal házaspár élt, a férfinak a háború idején a frontra kellett utaznia. Ifjú felesége hűségesen várta, míg egy nap a férfi halálhírét hozták, de az asszony ezt nem hitte el. Úgy vélte, a férje él, és egy napon hazatér hozzá, ettől kezdve pedig minden egyes nap minden egyet percét az erkélyen állva töltötte, és várta, hogy az ura hazatérjen.
Egyes variációk szerint megbetegedett (spanyolnátha, influenza, megfázás) és elhunyt, a férj viszont nem, és amikor hazatért, és meghallotta, hogy mi történt, szobrot állíttatott hűséges hitvesének, az erkély ajtaját pedig befalaztatta, hogy többé senki ne léphessen ki oda.
Fotó: Vincze Miklós
A Második Világháborúban és az azt követő években nem egy asszony várta haza a társát. A hűséges feleség kitartását, a szerelembe vetett hitet, a reménytelenségben lakó reményt szimbolizálja a szobor.
Mi az igazság?
1958-ban már cikksorozat foglalkozott a kőmenyasszonnyal, kiderült, hogy a házat Ybl Lajos, Ybl Miklós unokaöccse tervezte Pápai Manó varrógép kereskedő rendelésére. Pápai a lányának, Irénnek építtetett házat. A nőalak csupán díszítőelem, ehhez hasonlót Franciaországban látott az építész fia, és itthon fényképet mutatott róla apjának.
„A harmadik egyetemi évemet a párizsi Sorbonne-on végeztem, és beutaztam egész Franciaországot, hogy a műemlékeit tanulmányozzam. Egy alkalommal Bourges-ban jártam, ott láttam Jacques Coeurnek, VII. Károly francia király dúsgazdag pénzügyminiszterének XV. századi nagyszerű, kései gót palotáját, melynek bejárata mellett jobbra és balra egy kőből faragott kitekintő férfi és nő figyeli hogy ki akar a kapun belépni” – mesélte el Dr. Ybl Ervin professzor, művészettörténész.
Édesapja szabadkezet kapott, hogy itthon is megvalósítsa mindezt. Az erkélyen könyöklő asszony feltűnővé és titokzatossá tette az épületet. A nőalakot Ligeti Miklós faragta, és egyelőre bírja az időjárás viszontagságait.
Fotó: Vincze Miklós
A szobrot az 1912-es Estben csúfnak nevezték.
„… Azt hiszi messziről, hogy egy halott kisasszony könyököl az erkélyen, és úgy nézi, hogy a szomszédban teniszt játszanak. Közelebbről nézve kiderül, hogy a halott kisasszony kőből van, csak úgynevezett erkélydísz, házi cifraság. Valljuk meg őszintén, ez a látvány kellemetlen és csúf” – írták, nem gondolva arra, hogy urbánus legendák sora épül majd köré.
