Lehet itt akármi, a május elseje a Városligetben pont olyan, mintha a nyolcvanas években járnánk, legfeljebb – ahogy János, az Ebihal tulaja fogalmazott – a tizedesvessző van máshol. Na jó, ha nagyon megengedőek vagyunk, lehet a kilencvenes évek eleje: az arcok, a lángos és a literes, műanyagüveges sör szoci ugyan, de a rajzfilmfigurás, nem összetöppedős lufik, a gyros és a felsőruházat már bizony kapitalista furfangok.
Akárhogy is, a buli rendben volt, főleg most, hogy a választások után a szokásosnál kevésbé telepedett rá az egészre a politika (egy-két pártmintás lufi és furgon így is belóg, ezért elnézést kérünk), így az egész végre arról szólhatott, amiről szólnia kellett: hogy sok ezer ember kimegy a zöldbe, nem csinál semmit, csak jól érzi magát. A magyar embernek ehhez ugyanis tényleg nem kell más, csak lángos az egyik kézbe, sör a másikba. (Erről hygge-ügyben értekeztünk már.) A lazulásnak természetesen vannak módozatai, iskolái és fokozatai; alábbi képsorozatunkban ennek jártunk utána. Street fashion, duplalángos, tánc és egy sötétkék műszálas zakó zsebébe ficcentett Borsodi: így mulat a munkásosztály!